Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - FIGYELŐ - Mészáros László: Egri Viktor: Festett világ

hozott prózánkba, hanem egyúttal egy régi problémára — az intellektuális re­gény, a gondolkodó hős problémájára — is ráirányította a figyelmet. Szerintem ezen a téren eléggé tisztázatlan a hely­zet, és az írók ösztönösen oldják — vagy nem oldják — meg a felmerült problémákat. Az író számára természe­tesen saját környezetének — a tanult embernek — a világa a legismertebb. De mert nem akar önarcképet festeni, hő­sét megteszi valamilyen tanult, intel­lektuális foglalkozást űző embernek. A baj ott kezdődik, amikor ez az intellek- tüel csak él, mozog, cselekszik a regény­ben, de nincs egyetlen épkézláb gondo­lata sem, ami nyilvánvalón a valóság­ban nem egészen így van. Vagyis a prob­léma a következő: Az esztétika követel­ményei szerint a prózában (regény, no­vella, de vonatkozik ez a drámára is) nem szabad közvetlenül megnyilvánulnia a gondolatnak, a mondanivalónak, az eszmeiségnek, csak közvetve, művészi "képben. A bökkenő az intellektuális, a gondolkodó hős. A gondolkodó ugyanis mindenekelőtt gondolkodik, és a gondol­kodás drámaiságát, történéseit nem lehet máshogyan bemutatni, mint maguknak a gondolatoknak az összecsapásával. A gondolkodó hős a gondolkodásával kerül egyensúlyba önmagával és a világgal, tetteivel és tettei visszahatásával. Esz­mei és érzelmi ingerekre egyaránt min­denekelőtt gondolkodással válaszol. Az esszéregény a másik végletet jelenti. Aforisztikusan fogalmazva: az esszére­gényben csak vitáznak az emberek, a normális regényben pedig csak cselek­szenek. A valóság folyása azonban más: egyszer cselekszünk, máskor gondolko­dunk, néha mindkettőt egyszerre csinál­juk, és néha bizony semmi sem történik velünk. Nyilvánvaló, hogy az intellektu­ális regénynek a valóság dialektikáját modellezve kell feloldania valahogyan ezeket az ellentéteket. Konrád György­nek A látogatóban sikerült. 2. Egri Viktor regényeinek az elemzése — tehát a regényíró Egri portréjának a megrajzolása — külön tanulmányt igé­nyelne, hisz az Égő föld és a Festett vi­lág közötti több mint harmincöt évbe be­lefér a modern történelemnek majd a fele, s ez a történelem kisebb-na- gyobb művészi teljesítményekkel meg is jelenik az író regényeiben (Pergőtűzben, Megmondom mindenkinek, Agnus Dei stb.). Ugyanakkor meg kell találni Egri regényeinek a pontos helyét sokoldalú művészi alkotásai között, valamint élet­műve rendszerében. Nézetem szerint Egri jobb drámaíró, mint prózaíró, és ugyanakkor jobb no­vellista, mint regényíró. Kritikai munkás­sága pedig mindenekelőtt dokumentációs tartalmáért bír rendkívüli értékkel szá­munkra. Az életmű rendszerébe tartozik még szerkesztői, szervezői munkássága is. Az így felvázolt életműben a Festett világ érdekes módon illeszkedik bele Egri regényeinek a sorába: az utolsó fel­zárkózott az első siker mellé. Kétségte­len ugyanis, hogy az Égő föld mindmáig Egri legjobb regénye maradt. Szerencsé­sen találkozott ebben a regényben a vérbő történelmi téma és a romantikus stílus. Egri nyelve olyan természetes­nek, adekvátnak hat ebben a regényben, mintha nem is a harmincas évek végén íródott volna, hanem mintha csak auten­tikus krónika lenne. Ugyanez az adekváció jellemző a Fes­tett világra is (bár itt azért akadnak zökkenők, például a színház „túlfűtött erotikájú” jelzőjének a gyakori haszná­lata, és ehhez hasonlók). A már említett prológusban Egri nemcsak művészi hit­vallását vázolja fel (árulja el), hanem egyben a Festett világ aspirációit is: „Sokszor gondoltam rá, hogy ilyen ön­tépő, tisztázást kereső vallomás helyett inkább regényt kellene írnom. De hát ehhez egyrészt nincs elég tehetségem, másrészt pedig merőben más a szándé­kom. Csupán magamról akarok írni, és természetesen arról a világról, amelyben éltem és élek, amely a kenyerem, s ta­lán — ne vedd ezt frázisnak — az éle­tem értelme”. A regény cselekményeit aztán így, ebből a szempontból meséli el Bíró Sándor, a Drámai Színház díszlet- tervezője. A gördülékeny stílus adekvát- ságát aláhúzza a hős polgári származá­sának pozitív hatása is; anyjának fran­cia és olasz szakos diplomája van, ma­gánszorgalomból megtanult oroszul, apja orvos, közismert ideggyógyász, kiterjedt pacientúrával. A stílus nagyobb zökkenői a gondolkodó hős „működésének” tisztá­zatlanságából erednek. Bíró kitűnően elevenít fel szakmai vitákat, jól érvel, de magánéletében nincsenek gyötrő

Next

/
Thumbnails
Contents