Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - FIGYELŐ - Mészáros László: A rejtélyes tök (L. Souček A betlehemi csillag nyomában)
öbölben — magyarul is megjelent a Madáchnál — vagy a Túl sok hasonmás) alig többek szórakoztató detektívtörténeteknél. Jozef Žarnay napjainkban megjelent regényét (A Sárkányfal rejtélye — Tajomstvo Dračej steny, Mladé Letá, 1974) a fordulatos cselekmény és a nyelvi frisseség élvezetessé teszi a felnőtt olvasó számára is, de egészében véve nem több jól sikerült ifjúsági regénynél. A megismerés kalandjának valóságos jelképévé válik Souček harmadik magvarul megjelent művében (A betlehemi csillag nyomában) A rejtélyes tök című történet. Az első bekezdés az író hitvallásának tekinthető: „Sokan vannak, akik megelégszenek az első, legalább valamennyire valószínűnek látszó magyarázattal. Mások nem — s ennek többnyire maguk vallják kárát. Rendszerint egy csomó kellemetlenségük származik a kíváncsiságukból, de itt-ott mégis van belőle valami haszon: érdekes témák vetődnek fel a fejtöréshez”. Ilyen „fejtörő” történetek gyűjteménye ez a kötet. Az eredeti címe kifejezőbb: Nebeské detektívky (Égi krimik). A betlemehí csillag nyomában című történetben azt kutatja az író — pontosabban szólva: azt kutatjuk az íróval együtt —, hogy mikor született voltaképpen Krisztus? A következtetés végül az, hogy „hála a csillagászatnak és azoknak a történelmi ismereteknek, amelyeknek ma birtokában vagyunk a csillagászat balga leányzójáról, az asztrológiáról, a betlehemi istállóban történt örvendetes esemény evangéliuma dátumát át kell helyeznünk az i. e. 7. esztendőre”. A másik történet Krisztus halálának dátumát próbálja meghatározni, csillagászati adatokkal körülhatárolva a valószínű időpontot. A következő történet jellegét tökéletesen kifejezi a címe: Bonyodalmak a naptár körül. A kötet egyik legérdekesebb írása A rejtélyes tök című történet. „Egy napon eszembe ötlött, tulajdonképpen hogyan is itájékozódnak a tengeren a régi tengerjáró hajósnépek?” — kezdi az író (a fentebb idézett bekezdés után). Először is tisztázzuk: a tengerjárókról beszélünk, nem a hajósokról. Partközeiben közlekedő hajósnépek mindig éltek. Tudvalevő, hogy a híres vikingek is hajósok voltak. Souček brilliáns bizonyítékai után ebben nem kételkedhetünk. A szerző már-már lemond a további kutatásokról, amikor a kezébe akad néhány érdekes könyv a polinéziaiakról. Ezek a hajósok a Csendes-óceán nyílt vizein hatalmas utakat tesznek meg a szétszórt kis szigetekre. Kellett tehát lennie valamilyen eszköznek, navigációs műszernek, amely segítségével tájékozódni tudtak a hatalmas vízsivatagban. Polinéziában azonban nincs szektáns, kronométer és egyéb hasonló dolog. Nincs hatodik érzék sem. Mi van hát? Van egy közönséges tök. Pontosabban mondva egy „szent tök”, melynek a felső részét levágták s körös-körül néhány nyílást fúrtak rajta, a felső peremétől pontosan meghatározott távolságban. A vízzel megtöltött tököt vízszintes helyzetben tartották úgy, hogy a víz szintje minden oldalon éppen a kifúrt nyílásokig érjen. Ha aztán az egyik nyíláson át a tök peremén keresztül figyelték például a Sarkcsillagot, akkor a tök pereménél visszaverődő fény a nyílás helyzete szerint például 20 fok földrajzi szélességet jelentett... A szent tök tehát egy zseniálisan egyszerű szögmérő volt. A kötet legértékesebb írása a Miért vesztette el Németország a háborút? című történet. Nem, nem szatíráról van szó, hanem komoly dolgokról. Souček szinte hihetetlen tényeket tár elénk. Kétlem, hogy ebből bármi is benne van a történelemkönyvekben és a köztudatban. Nem a nagy történelmi okokról van szó, hanem a kisebb, rejtettebb, bonyolultabb okokról. Mint ahogyan része volt Hitler legyőzésében a RAF ama hadnagyának is, aki a Penemündéről készült légifelvételeken fölfedezte a rakétákat, vagy azoknak a norvég hazafiaknak is, akik megakadályozták a nehézvíz elszállítását a hitleri birodalomba. Ilyen apró(?) okozait tár elénk az író. 1942 áprilisában a legjobb német szakemberek egy csoportját (az infravörös sugárzás és a rádiólokációs berendezések szakértőit) különleges feladat elvégzésére Rügen szigetére vezényelték. A szigorúan titkos akció feladata ez volt: „A radarokat azért állították fel Rügen szigetén, hogy igazolják Hitler szilárd meggyőződését: a Föld nem gömb, amelynek felszínén élünk, hanem gömb alakú üreg a végtelen sziklás-köves világűrben, egyszóval valami olyasféle, mint az ementáli sajtban a lyuk. Belső felületén úgy mozgunk, mint a légy, amelyet szerencsétlen sorsa a lámpa üvegbúrá- jába jutttatott.” Souček a következőkben nyomon követi ennek a teljességgel őrült elméletnek a születését, hatását a német fasiszta uralkodókra, a Thule nevű titkos társaság mű
