Irodalmi Szemle, 1974

1974/9 - Zalabai Zsigmond: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”

nem érti a szimbólumokat, nem tudja feloldani a metaforákat, idegen tőle az allegória és az áttételesség más formái.11

Szükség van-e hát a célirányos gyermekirodalomra?

Vizsgáljuk meg a kérdést több oldalról.

Nincs rá szükség, hiszen a gyermek világlátását, állatkákban-madarkákban-virágok- ban örömet lelő kedvét, szómágia- és ritmusigényét kielégíti a gyermekfolklór csodálatos gazdagsága. Évszázadokon át csiszolódott formakincsével, természetes naivságá- val, humorával, „szekérrel lovat húzató” abszurdjaival, vadászt kergető nyulainak gro- teszkségével, stílusának a népnyelv mélyrétegeiből előbányászott értékeivel, műfajainak változatosságával (mondóka, ráolvasó, kiolvasó, lódító vers, párbeszédes formák, mesék stb.) mindmáig ez a legkimeríthetetlenebb kincsesbánya.

Nincs rá szükség, hiszen a gyermek befogadja a klasszikus irodalmat s a nem gyermekeknek szánt költemények nagy részét is. Ha a műalkotások jelentésének sajátos többrétegűségéből indulunk ki, ez a tény nem lephet meg különösebben bennünket. A négy-ötéves fejjel már élvezhető János vitézben a felnőtt a Jó és Rossz örök harcát látja meg, a gyermek viszont nem lép át az elvonatkoztaitások szférájába, s számára ez a mű megmarad óriások, boszorkányok, medvék és sárkányok és tündérek benépesítette birodalomnak — meseországnak. Persze — jöhet az ellenvélemény — a Petőfi- vers már a gyermekirodalom területére csúszott át. De mi van más esetben?

Nézzünk egy vegytisztább példát. Babits Mihály Miért lázadsz az este ellen című költeménye az idő folyamatában élő ember töprengése az elmúlásról. A gyermek számára — teljesen érthetően — ez a motívum a vers hátterében marad. Előtérbe kerül viszont a leírás:

Gyermekversnek szánta ezt Babits? Nem. S mégis: mennyire az! Szókincse (tej, álom, leányka, dajka) hangulatos-gyöngéd jelzői (jó kerítéslécek, puha fű, gyönge leányka), a fantáziát borzoló Rémek és Varázsok megidézése s altatóba hajló befejező sorai révén az egyik legszebb magyar gyermekvers ez, József Attila Altatójának a méltó párja. ;

Hasonlóképpen bonthatjuk ki a „gyermektartalmat” Weöres Sándor Kuli című verséből is. Költeményét felfoghatjuk a) egzotikus keleti zsánerképnek; b) az örök emberi küzdés példázatának („Kuli örök / csak guri-guri”), tehát a Sziszüphosz-mítosz rokonának; c) már említett zsánerképszerűsége és primitivizmusba áthajló nyelvezete révén tarthatjuk gyermekversnek is. Nagy László „dalainak” nagy részével, Nemes Nagy

11 Klindová—Singule—Stefanovič: Psychológia. Bratislava 1965, 172—173. 1.

Jön az este; mit hoz az este? „Tejet, álmot, gyönge leánykát...” Már a fáradt dajka, a Nap, a jó kerítéslécek árnyát a puha fűben

egymás mellé fekteti szépen.

így készül a világ az éjre: hever az árny, állnak a lécek, mint túl a gatyás jegenyék, őrnek, e nagy, marcona, délceg strázsa-legények, hogy elrémüljenek a Rémek.

Halld, halld szívem, micsoda kórus.

S az égen is tejek csobognak.

Oly nyugtalan ma a világ: de a nagy Varázsok nyugodtak. Hunyd szemed, hunyjad: mire kinyitod, itt az Oj Nap.