Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - Galán Géza: Petőfi vagyok
A Petőfi-jubileum után, 1973. okt. 15-én közvetítette a Csehszlovák Televízió szlovák adása Gálán Géza itt következő dokumentumjátékát, nagy sikerrel, a csehszlovák szakmai körök jó sajtóvéleményével. A mű születési nyelve magyar. Sajnos, magyar írásos visszhangja nem volt a mindenképpen úttörő és magas művészi színvonalú előadásnak. Gálán Géza a komáromi magyar gimnáziumban érettségizett 1959-ben, s miután elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskolát, a komáromi Magyar Területi Színházban, később — rövid ideig — a kassai Tháliában játszott. Közben beiratkozott a prágai Filmművészeti Akadémiára, s tanulmányai alatt részben a Csehszlovák Rádió magyar adásának dolgozik, részben önálló előadói eseteket tart. Egyik legemlékezetesebb egyszemélyes színpadi estje, amelynek értékelésével magunk is adósak maradtunk, az a kétórás szövegmontázs, amelyet szintén a Petőji-évjorduló alkalmából mondott el Pozsonyban a CSEMADOK színpadán, majd Budapesten és vidéken is, s amelynek összeállítója és rendezője is maga volt. Gálán Géza részt vett az ítélet című Dózsa-film csehszlovák-magyar-román koprodukciójában. Örömmel adunk helyet lapunkban Gálán Géza televíziós jorgatókönyvének: megszületett az első csehszlovákiai magyar tévéjáték! Petőfi vagyok Gálán Géza IForgatókönyv) A sötétből egy mai külsejű fiatalember — a kommentátor — alakja rajzolódik ki. Még mielőtt alaposan szemügyre vehetnénk az arcát, közvetlen hangon megszólal: — A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A jöld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs... A jöldet is sugárok érlelik, de Ezek nem nap sugárai, hanem Az embereknek lelkei. Egyszerűen, meggyőzően beszél. Szokatlan nyíltságára, tiszta tekintetére figyelni kell: — Minden nagy lélek egy ilyen sugár ... Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret, Akkorra én már rég lementem, S parányi művemnek nyoma Elvész az óriási munka közt, De életemnek a tudat erőt ad, Halálomnak pedig megnyugovást, Hogy én is, én is egy sugár vagyok! Föláll, papirosokat, fényképeket vesz kezébe. A képeken különféle csatajelenetek, 1848-as forrongások, kéziratok és Petőfi Sándor arcmásai láthatók. — Munkára hát, Föl a munkára, lelkem! Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve,
