Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - Kmeczkó Mihály: Kétarcú emlék - Keszeli Ferenc: Két vers
Kmeczkó Mihály Keszeli Ferenc kétarcú emlék 1. ringásukkal őt utánozzák az utak a bölcs kövek s a nyurga oszlopok csodálatától most is mozdulatlanok mikor elhányta dárdáit a páncélingű ég és sátram elé terelte a csendet az este halkan fekhelyemhez lépett könnyű poggyászát a lábamhoz helyezte harangnak érkezett hiányom tornyába karom se lendült szemem se rebbent sistergő idomai siklottak tenyerem formáiba 2. most szemem gödrében didereg zöld harmatcsepp gyanánt a benne fürdő sugarak szövik át foltos munkaruhádat világ s ha más ruhát öltök némely ünnepen csak azért teszem hogy álcázzam magam szüntelen töredék a megtizedelt ábécé a rohamsisakban elhullott szavak a kimondhatatlanok a temetetlenül értelmetlenné némulók a ketyegő a jajgató a szirénázó mondattá verbuvált betűk gerillaosztagai a fejlövöttek a romok alól exhumált szavak — élnek a történelmi múltidőben s a békeféltő rettegésben felvisszhangzanak fobofóbia minden holdas éjjel vonulsz fellegekben csorba szenvedéllyel csatangolsz csövekben alszol a veszéllyel kövülsz kőzetekben poriasz szerteszéjjel aláhullsz pehelyben parázs-tűz-varázstól rád zúduló jégtől félsz az elmúlástól félsz a félelemtől
