Irodalmi Szemle, 1974

1974/9

Kopócf Tibor

• .. befelé figyelő művész. Minden munkáján az otthonról hozott aktív csend termékenyítő súlya, ereje érződik. Azok a grafikái, rajzai a legsikerültebbek, amelyekben gyermekkora, Ifjúsága élményvilágát, egyszerűségét vetíti elénk sajátos, mai lényeget mutató szimbólumaival, tömény jeleivel, jelzéseivel. Ilyennek érzem az expresszív fogantatásé Bikabűvölő 5 grafikai lapját, a Tavaszelőt, az Emlékezést, Az érkező és távozó szimptómái L, II. lavírozott tusrajzát és néhány ecsetrajzát is. Ezeken a „képeken” a már letisztult utánérzésektől a mesterek hatásától mentes kopócsi világ fogalmazódik meg. A gondolat súlya és képi áttétele itt már maradéktalan egyensúlyban van. Ezeknek a képeknek a drámája és lírája egyként pontos és arra mutat, "hogy ez az út, amelyet ha Kopócs Tibor végigjár, sok széppel gazdagíthat bennünket, s önmagát is.

Számomra mindig élményt jelent, ha pánsípos alakjait, grafikai megoldásait látom. Ogy érzem, az egyszerű, a tiszta emberit példázza bennük a művész. Költészet ez a javából. S nem kell hozzá semmilyen művészettörténeti előképzés, hogy az egyszerű sípját fújó Pán helyére magát az alkotót képzeljük egyszerű eszközeivel: tollal, ecsettel a kezében, s igazi tehetséggel a tarsolyában. E tehetséget hangsúlyozza a „Ballada a Szlovák Nemzeti Felkelésről” című, sablonoktól és sallangoktól mentes, emberien szép, gondolatgazdag triptichonja is. A mű, a fasizmus pokla fölötti győzelem nagy-nagy örömét példázza, s Kopócs drámai sűrítő ereje és finom lírája különösen jól érvényesül benne.

Sommázásként csak ennyit. Kopócs „pánsípjai” egyre tisztábban, egyre erőteljesebben szólnak.. Ne féljünk fölnyitni szemünket, fülünket, hogy lássuk, halljuk őt, mert annak amit művel — bennünk kell magyarázattá fogannia.”*

* Részlet a komáromi kiállítás katalógusából

Kopócs Tibor: Emberek, (ecsetrajz, 1973)