Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Új szlovák drámák a Felkelésről
új szlovák drámák a Felkelésről Mindaz, ami 1944 augusztusa óta a fel- szabadulásig a szlovák hegyek között és egész Szlovákiában lejátszódott, történelmünk legdicsőségesebb, sorsformáló fejezete. Érthető ezért, hogy három évtized óta a Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák irodalom szüntelen ihlető forrása. Ismert és ismeretlen hősök bátor helytállása, önfeláldozó tettei máig érő tanulsággal szolgálnak, ők formálták a történelmet, egy nemzedék szellemiségét, és etikai parancsukkal elevenen hatnak arra a mai fiatal nemzedékre is, amely ifjú korában élte át a Felkelés hónapjait, vagy már a felszabadulás után született. A Felkelés tematikája kezdettől egyaránt foglalkoztatta mind a költőket és a széppróza művelőit, mind a drámaírókat, s hogy ma, a Felkelés 30. évfordulóján a dráma került előtérbe, ez részben annak tulajdonítható, hogy a regényírók — egyrészt az elhunytak, mint Peter Jilemnický, František Švandtner, Rudolf Jašík, másrészt az élők, mint Vladimír Mi náč, Alfonz Bednár, Miloš Krno és a többiek — a jelek szerint kimerítették ezt a történelmi tematikát, a drámaírók azonban — kevés kivétellel — még nem tettek eleget az idő hívásának. A jubileum így szerencsés alkalomnak, mozgósító erőnek bizonyult, s a színházak részéről igen eleven volt az érdeklődés, amely ezt a megmozdulást hathatósan támogatta. Miután a színművek javának ősbemutatója a pozsonyi színpadokon már az évad első felében lefolyt, alkalmunk van nem csupán az egyes darabokkal foglalkozni érdemben, hanem összegező véleményt is mondhatunk arról, hogy mennyiben jelentik ezek a közös ihletforrásból született új drámák az egész szlovák dráma- irodalom gazdagodását. Az alábbiakban ismertetett öt dráma közül elsőnek Ján Soloviö Meridián című játéka került színre a Kis Színpadon. Tomáš Benedik nyugalmazott mozdonyvezető, a Meridián főhőse, harminc esztendővel ezelőtt partizánként fegyvert fogott, s ezt az egykori harcát, a fasisztákkal szembeni ellenállását becsületbeli kötelességének érzi, amelyből sohasem próbált tőkét kovácsolni. Eleget tett lelkiismerete parancsának, ahogy élete további folyamán is mindenkor és minden helyzetben derekasan helytállt, egykori partizánhoz illően, kommunista meggyőződéssel. A játék kezdetén az elsötétített színpadra hirtelen erős fény hull, és a szín hátterében — mint a mozi vásznán — erős vonatzakatolás kíséretében sínpárak futnak, amelyek hol összeölelkeznek, hol szétválnak. A rendező mintha ezzel a vetítéssel előre jelezné, hogy a kitűzött célt ilyen váltókon át, zökkenőkkel, de egyenesen is el lehet érni. Tomáš Benedik jól tudja, hogy zökkenői vannak az életnek is, ám a tisztesség, az egyenesség sínpárjáról nem szabad letérni. Beteg a szíve, a házban lakó és segítségére siető Hajnos doktor teljes nyugalmat, ki- kapcsolódást javasol. Az öreg vasutas, az orvosi tanács ellenére, elmegy a háztömb gyűlésére, és folytatja társadalmi munkáját, amelyhez Miki nevű fiatalabb fiában jó segítőt talál. ' 'i A színmű cselekménye nem különösebb , ben nagyigényű, voltaképpen csak a csa- ■ Iádon belüli próbatétel rajzára szorítkozik, de ez a rajz elevenbe vág — és ál-< talánosítható, egész társadalmunkat,érin-,, tő problémákat vet fel. Hajnos doktor a; betegétől azt a „kis szívességet” kéri,: Tomáš igazolja, hogy együtt partizánkod:: tak. Mindmáig nem volt szüksége rá, de most nyugdíjaztatása előtt áll, s az iga-, zolás magasabb nyugdíjhoz juttatná. Az öreg vasutas felháborodottan visszautas sítja. A családon belül nagyobbak a bar jók: a jelesen érettségizett Mikit nems veszik fel az egyetemre, az idősebb fiú* nak, Iljának pedig az apja közbenjárása.; figyelő
