Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - ÚJ HANGOK - Balla Kálmán: Állj meg egy percre (vers) - Gyurcsis Imre: Mikor vihar készül (vers) - Kövesdi Károly: Örökké (vers)
QlV ; új hano'ok Balla Kálmán állj meg egy percre Älij msg, nézz körül megvasalt koldusbotodra dőlve itt fönn, a naprendszer füves-homokos síkja fölött, úgy, most lesz időd szemügyre venni a bolygók közt kanyargó ereket, lebámulni az űr tócsáiba, keresni a tengert valahol — leballaghatnál az ekliptikáig, hogy a nap a fél eget beborítsa, indulhatnál bármely csillagkép felé, de nem mozdulsz tovább. Nem segít a vers, nem jön a nap se közelebb. Elmúlik a csizmád, a lábad, kezedből a bot, a karjaid, elveszted-elfelejted magad a némaságban, ragyogsz tudatlanul, és okos tekinteted a derengésben fénylőn tovaterjed. Gyurcsis Imre mikor vihar készül mikor vihar készül az égen és egyedül vagy a mindenségnek kitárva s még nem rezzen a fű és távol tőled a villámok — és valahol messze felrikolt egy madár mikor vihar készül az égen és magad vagy és nem érted hogy nem érzed a benned látható végső menedéket és nem érzed hogy nem érted mikor vihar készül az égen és a szemhatár hívogat ajkadon lilában összefutnak a sugarak és nem mondod hogy nem érted magadat vihar készül s csak a szemed érzi a dobütéseket Kövesdi Károly örökké ezer év múlva is ott fog feküdni mint akkor, aranyló délután a fecsegő-susogó kis folyó, s a vén fák komoly bólintgatása mellett a nap már araszolva ballagott a kis utat, mi hátra volt még szusszanás nélkül, hallgatag megtenni — inéltóságosan a kókadt fűszálak között márványosan villant a combja — Meztelen Maya, Aphrodité-fehéren s az alkony a fák csúcsán üldögélt ezer év múlva is ott fog feküdni tudtam jól, aranyló délután a kis folyó fecsegő partján, akkor is, ha holnap elvérzik a nyár
