Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Kondrót, Vojtech: Atmoszféra

amiket kivétel nélkül mindenki számára megálmodott. (Ilyesmivel volt tele a feje: így lett hát mégis költő).

Nehéz Mirko Nešporról írni. Azért kísérlem meg mégis, mert törleszteni szeretném mindazt, amivel neki és a többi akkori tizenkilenc—húsz éves fiatalnak, tizenkilenc— húsz éves önmagamnak és a mai tizenkilenc—húsz éveseknek tartozom.

2

Akit szeretnek az istenek, az fiatalon hal meg.

Menandrosz

Skalica, Holíč, (Bratislava). Életének fő városai.

Gyönyörű, fényzáporos késő-őszi nap, vagy inkább őszutói — ahogyan az itteni őslakosok mondják.

Fagyöngy-fészekben telel a rétek zöldje Kora hajnalban elkezdődött a varjak légiparádéja A berekben agyonlőtte magát egy kóbor kutya

Minden világos

Ferde rögökön csúszkál a száraz fagy

A Bratislava—Malacky autópálya. (Ha élne, bizonyára részt vett volna a tervkészítés, az útépítés munkájában.)

Skalica. Itt a ház, pontosabban a házikó, amelyben született. A Lichard-utca. Lichard szobra. Lichard szigorúan néz le a két tenyérnyi ablakra. Szűk, hosszú udvar.

Skalica. A gimnázium. Emléktáblák. Háromszáz éves falak. Tömörek, tartósak, szilárdak — s egyúttal sebezhetők és omlatagok — akár a birtokunkban levő tudás. S mindenképpen a maradandóságot, az értékek állandóságát jelképezik. (Bár nem így hívják, én mégis Mirko Nešpor Gimnáziumnak nevezem.)

Skalica. A szabó-nagyapa viskója a gimnáziumfal tövében kucorog. Kicsiny udvar. A barackfa, melynek árnyékában Mirko az érettségire készült.

Skalica: kálvária-hegy állomás alatta (Hátsó kisudvarban strázsál a barackfa)

A sövénynél a halál áldozatát várja

Csak a futás marad és az ugrás Előle? Utána?

Holíč. (Helység a Morva partján).

Holíč, ahová Skalicáröl költöztek át Nešporék.

Skalicán járt elemi iskolába.

Holíčról vonatozott be naponta Skalicára gimnazista korában. Bejáró diák volt.

íme Holíč, ahol magántanítást vállalt. (Pénzért, vasúti havijegyért, élelemért. A szegény fiúkat ingyen tanította. Jánošík módjára).