Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen
A partizáncsapatok létszáma egyre növekedett. Az a veszély fenyegetett, hogy a felszabadító mozgalom hulláma elsepri Tiso kormányát. A kormány a népi felkelés reális veszedelmétől megrémülve további árulást követett el: augusztus 23-án azzal a kérelemmel fordult Hitlerhez, hogy azonnal küldjön csapatokat Szlovákiába. Még ugyanaznap megindultak a német hadosztályok a szlovák határ felé. Amikor a partizánok hírét vették, hogy Hitler seregei bevonulnak Szlovákiába, támadásba mentek át. Megszállták Túrócszentmártont (Martin) — ott csatlakozott hozzájuk az egész helyőrség —, majd Ruttkát (Vrútky) és további városokat. A nemzeti bizottságok kezükbe vették a hatalmat. A partizánok levegőbe röpítették a sztrecsnói (strečnói) és a kralováni (kral'ovanyi) alagutat, s emiatt a német transzportok nehezebben haladhattak át Közép-Szlovákián. A partizáncsapatok a lakosság aktív támogatásával mindenütt elűzték a megszállókat, és kiterjesztették tevékenységi körüket. A fasiszta német hadvezetőség ismét szigorította a megtorló intézkedéseket. Szlovákiába rendőrhaderő vonult be, s ezenkívül oda vezényelték a frontról visszavont 357. gyalogos hadosztályt meg az Észak-Ukrajna hadseregcsoportból némely kötelékek alakulatait. A fasiszta német haderő támadásba ment a partizánok ellen. Augusztus 29-én a Tiso-kormány nemzetvédelmi minisztere rádión közölte a lakossággal: Szlovákiába német katonaság vonul be, hogy „helyre állítsa a rendet”. Ugyanaznap a Szlovák Nemzeti Tanács a besztercebányai (Banská Bystrioa-i) rádióleadó útján felkelésre szólította fel a lakosságot, nyílt fegyveres harcra hívta fe! a dolgozókat. A nép lelkesen támogatta ezt a felhívást. Megkezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés. Augusztus 30-án a felkelők Zsolna (Žilina) mellett megkezdték a hadműveleteket Hitler seregei ellen. Estére a felkelés már egész Közép-Szlovákia területére és részben Kelet-Szlovákiára is kiterjedt. Központja Besztercebánya (Banská Bystrica) lett, amelyet <a partizánok augusztus 30-ára virradóra szabadítottak fel. A Szlovák Nemzeti Tanács szeptember 1-én bejelentette, hogy átveszi a törvényhozó és végrehajtó hatalmat. A helyi nemzeti bizottságok megkezdték a fasiszta hatalmi szervek felszámolását, munkásőrséget alakítottak, letartóztatták a hitleristákat és a helyi fasiszta főkolomposokat, megszervezték a lakosság ellátását stb. A kommunista párt által vezetett nemzeti bizottságok a népi hatalom szervei lettek. A Szlovák Nemzeti Tanács a felszabadított területen mozgósítást hirdetett a negyven éven aluli férfiakra vonatkozólag. Augusztus 31-ig a felkelők két védelmi területet létesítettek, az egyiknek Besztercebánya (Banská Bystrica), a másiknak Liptószentmiklós (Liptovský Mikulás) volt a központja. A felkelés tömegjellegűvé vált. A kommunista párt, amely a felkelés élére állt, szeptember 2-án felhívással fordult a néphez. A felhívás egyebek közt így szólt: „Szlovákia dolgozó népe öt éven át meg volt fosztva politikai jogaitól, a gárdista meg a német náci banda terrorja alatt sínylődött... Az első kedvező alkalomra vártunk, hogy fegyverrel kezünkben megdöntsük a gyalázatos fasiszta rendszert, és a Vörös Hadsereg meg a szövetségesek oldalán nemzetünket is bevonjuk a náci fenevad ellen folyó nyílt, győzelmes harcba ... Egy kéznyújtásnyira a győzelem! ... Lépjetek be a partizáncsapatokba, s alakítsatok továbbiakat! .. . Támogassátok a katonákat és a partizánokat! Szedjétek össze minden erőtöket az utolsó, a döntő csapáshoz! A kommunisták voltak és ők is lesznek a. nemzeti felszabadító harc élcsapata!6 A felkelés kezdettől fogva túlnőtt annak a katonák által végrehajtandó államfordulatnak a keretén, amelyet a londoni emigráció és a hazai burzsoázia készített elő. Valóban nemzetivé, valóban felszabadítóvá vált. A szlovák nemzet széles rétegei határozottan a megszállók ellen viselt fegyveres harc útjára tértek. A hazafiaknak általános katonai segítségre volt szükségük, és ezt a Szovjetuniótól kérték. Augusztus 31-én a szovjet kormánytól katonai segítséget kért a szlovák nép számára Csehszlovákia Szovjetunióbeli nagykövete, Z. Fierlinger.7 1944. szeptember 2-án a „Szlovákiai események” jelentéssel Klement Gottwald a Szovjetunió külügyi nép6 Za slobodu Českého a slovenského národa, Bratislava, 1956, 430—433. 1. 7 Lásd: Československo—sovétské vztahy v dobé Veiké vlastenecké války 1941—1945. Doku menty a materiály, Praha 1960, 168—169. 1.
