Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Válek, Miroslav: Hajnalhasadás
Miroslav Válek hajnalhasadás Emberek voltunk, akárcsak ti: ifjak, vígak. Ki adja vissza széttört álmainkat? Ki lesz, aki meleg sorokkal biztat: „Kedvesem, várlak. Mikor térsz vissza már?” Testünk a nyirkos földben rothad, s homlokunkon lomhán szivárgó, jeges cseppek dobolnak sután. Parancsnokunk sapkája figy csüng egy málnabokron, mint szárnyaszegett, reszketeg madár, vihar után. Villámlás, zápor ... Egy augusztus reggel, ha felzeng az ég, testünk egy emlék vezényszavára ébred; felnézünk: Mi ez? Gránát süvít az égnek, vagy vihar kavar, sasként, a hegyek ormán örvényt? Nyirkos odúnkba, sápadt meteorként egy keskeny résből halvány fénysugár hull. Halott szemünk fénylő tükörként bámul a nagy csodára a sötétségen át, s ezer halott mellünk visszafojtja lélegzetét. Hallgatunk. S ekkor egy elvtárs magasba emeli kezét amott, a szélen, s így szól bele a kéklő, méla csendbe: Szép napunk van. Traktorok zúgnak, rendre. A folyó árját erőmű dagasztja, a sírjainkon gyár szökik magasba, mint az eper fehér virága. Emberek voltunk, akárcsak ti, ifjak, vígak, s ha már a halál lezárta álmainkat, túl kínokon és vad borzalmakon, halljuk, amint új, büszke dal fakad, melytől a föld új lendületre kap, s mely halálunkra feleletet ad. Rácz Olivér fordítása Ladislav Snopek: Partizántanácskozás III. (fa, 1974)
