Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Duba Gyula: A Szlovák Nemzeti Felkelés és hagyománya

könyve (Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest. 1973.) szerint az „európai partizánháború sikereit az alábbiakban lehet összefoglalni:

a) a partizánok jóval több mint 1 millió ellenséges katonát és tisztet, valamint hazaárulót öltek meg;

b) mintegy 25 000 vonatot siklattak ki és röpítettek a levegőbe, 15 000 mozdonyt és 125 000 vagont semmisítettek meg;

c) körülbelül 15 000 különböző fajta hidat robbantottak vagy gyújtottak fel (néhányat több alkalommal);

d) mintegy 75 000 gépkocsit semmisítettek meg;

e) legalább 2000 löveget, 1000 repülőgépet és 400 páncélost romboltak szét.

Ezekhez a számokhoz számíthatók még a zsákmányolt puskák és géppisztolyok

százezrei, a könnyű- és nehézgéppuskák tízezrei, a gránátvetők, lövegek, páncélosok és gépkocsik ezrei, amelyeket a partizánok felszerelésére fordítottak.” (i. m. 219. 1.)

A harci sikerek mellett azonban sokkalta jelentősebb volt az ellenállási mozgalmak politikai és erkölcsi tartalma, mert a legtöbb elnyomott országban tömegmozgalmakká válván, azt bizonyították, hogy a legszélesebb népi tömegek keltek föl a fasizmus ellen. A partizánháborúk fegyveresei többségükben a nemzeti önérzet jogos haragján túl új emberi ideálok és eszmék érdekében, egy új világrend győzelméért harcoltak. Ezért nem véletlen, hogy az ellenállási mozgalmak élén mind eredményesség, mind pedig szenvedélyes hazaszeretet és felelősségvállalás tekintetében a szovjet partizánegységek állottak, törvényszerű, hogy az ugyancsak óriási jelentőségű jugoszláv partizánmozgalmat a kommunista Tito marsall vezette, hogy az olasz és a francia ellenállók élén — s más országokban ugyanígy — a kommunista pártok tagjai álltak. A fegyveres harcok lényegében az egyre erősödő szocialista eszmék előretörését és népi mozgalommá szerveződését segítették elő, tehát ideológiai harcot is jelentettek. Ezért válhatott eszmei alapbázisukká a nemzetköziség gondolata: nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül, közös erővel a közös ellenség ellen. Ennek a világméretű fegyveres és szellemi küzdelemnek Közép-Európában a Szlovák Nemzeti Felkelés képezte jelentős szakaszát.

A negyvenes évek elején a Szlovákia-szerte elszórtan jelentkező s egyre inkább fokozódó partizántevékenység 1944 nyarára olyan szoros és számottevő egységgé szerveződött, hogy augusztus 29-én általános nemzeti felkelésben robbanhatott ki. Az európai ellenállási mozgalmak törvényszerűségeinek megfelelően a Felkelés előkészítésében döntő szerepet vállalt a párt és annak illegális vezetősége: Karol Smidke, Gustáv Husák és Ladislav Novomeský elvtársak. A szervezett fegyveres harc kirobbanását a lehetőségek szerint részben összehangolták a CSKP moszkvai vezetőségének tevékenységével és a szovjet hadsereg hadműveleteivel. A besztercebányai felkelési Szabad Rádióadó a világ tudtára adta, hogy a szlovák nép fegyverrel kelt föl a német fasizmus ellen és sorsa, jövője további alakítását a saját kezébe veszi. „Halál a fasiszta megszállókra!” hirdették a jelszót a Felkelés sajtója és röpiratai, s a középszlovákiai hegyekben hónapokig ropogtak a fegyverek, a német hadvezetőségnek pedig jelentős számú katonai egységeket kellett elvonnia az egyre szűkülő frontokról, miközben jelentős anyagi veszteségeket és emberáldozatot szenvedtek. A felkelő katonai egységek és partizánalakulatok — véres harcok után — a túlerő elől visszahúzódtak a hegyekbe, de ellenálltak és később csatlakoztak az előretörő Vörös Hadsereg egységeihez. A Felkelés jelentős hadisikereit sokszorosan felülmúlta a tények erkölcsi ereje: egy kis nép igaza tudatában elszántan szembefordult elnyomójával és tettéért vállalta a legnagyobb veszélyt is, a teljes megsemmisülés lehetőségét. Ezzel az erkölcsi erővel és bátorsággal a szlovák nemzet tartósan elkötelezte magát az európai haladásnak és a szocialista fejlődésnek, és bebizonyította, hogy a döntő son^HjHjagMS ben képes vállalni az emberi humánum védelmével járó kockázatos, d^^Higgős®*, helyes felismerések következményeit és vállalni nemzeti létéért a válhatott a Felkelés ténye és valósága a korszerű szlovák nemzei^^^^^^^^Mrva és éltető forrásává, amely egyben a nép jövőjének és fejlődésének is hordozza. W