Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - FIGYELŐ - Fogarassy László: A Macűrek emlékkönyvről (Otázky déjín strední a východní Evropy. Brno 1971)
igenlés kap itt veretes megfogalmazást, kiáltványszerűen szólva azokhoz is, akikkel közösen akarunk jövőt alakítani, emberséget biztosítani. Hazajiság és nemzetköziség, anyanyelv és többségbe ágya- zódás, szocializmus és béke kiskátéja ez.” És így ez a könyv igazában nem más, mint egy kis Fábry-portré. Ha kicsiny is (és nem teljes), de kontúrjaiban határozott, színeiben élénk, kontrasztjaiban éles, egészében tiszta és nemes. Az életpálya tehát látható, áttekinthető. „Néha szükség van a bizonyításra: a világ nyugtázó válaszára” — írja Fábry Zoltán a Stószi előszó ban. A világ a nyugtató választ még nem adta meg. Mert megjelent ugyan Fábry Zoltán szlovákul és csehül; kiadták a Hazánk, Európa című válogatását Magyarországon; Fábrytól kölcsönzött cím — A műfaj neve: antifasizmus — fogja össze azt az orosz nyelvű tanulmánykötetet, amelyet 1972-ben a Szovjetunióban jelentettek meg, szerepel benne Fábry Zoltán is olyan nevek társaságában, mint Balázs Béla, Bálint György, Bartók Béla, Gaál Gábor, Gábor Andor, Dési-Huber István, József Attila, Lukács György, Radnóti Miklós és Révai József; Romániában már tervezgetik román nyelvű bemutatását is, de messzebbre is gyűrűzhetne az író hangja, más nyelveken is terjedhetne a vox humana. Tolvaj Bertalan A Macűrek emlékkönyvről (Otázky dejín strední a východní Evropy. Szerk. František Hejl, Universita J. E. Pur- kyné, Brno 1971, 377 p.) Azon alkalomból, hogy dr. Josef Macű- Tek brünni egyetemi tanár, a Közép- és Kelet-Európa történelmének ismert szakértője betöltötte hetvenedik életévét, az egyetem bölcsészettudományi kara a nagy tudós tiszteletére cseh, szlovák és külföldi történészek közreműködésével emlékkönyvet adott ki. Utóbbiak között vannak magyarok, osztrákok, lengyelek, sőt egy-egy orosz, francia és román kutató is. Az emlékkönyv témaköre Közép- és Kelet-Európa története a középkortól egészen a II. világháború végéig. Macűrek professzor Budapesten is végzett kutatómunkát, a témakörbe vágó fontosabb iratanyagokról mikrofilmet is szokott készíttetni. Idősebb történészeinknek még emlékezetében él az az élénk vita, amelyet negyven évvel ezelőtt a „Déjini Madarű a uherského štátu” (Praha 1934) című, erősen Friedjung hatása alatt álló egyetemi tankönyve keltett. Az a tény, hogy annak idején a magyar nacionalista történetírás a könyvvel szemben elutasító álláspontra helyezkedett, sőt marxista szempontból egyes megállapításait ma is bírálni lehet, nem változtat azon, hogy a maga idejében úttörő munka volt. Az emlékkönyv bevezetője Macűrek professzor életrajza, ezt az 1960—1970 közt publikált dolgozatainak bibliográfiája követi. Ezután sorjáznak a történelmi tanulmányok. Zömükben cseh, szlovák és német nyelvűek; három szerző lengyelül publikált, egy-egy dolgozat pedig angol, francia és román nyelven jelent meg. A négy magyar szerző tanulmányai közül egy-egy cseh, illetve szlovák, kettő pedig német fordításban került az emlékkönyvbe. A különféle nyelvű rezümék közt egy magyar nyelvű is van. Eligazításul névmutató szolgál. Ebben az ismertetésben csak azokat a tanulmányokat említjük meg, amelyek folyóiratunk olvasóközönségét közelebbről is érdeklik. Ezek közt van Richard Pražák (a brünni egyetem magyar tanszékének a vezetője) dolgozata a csehek, szlovákok és magyarok kapcsolatairól a nemzeti ébredés korában, valamint Pavel Horváthé a Trencsénbe menekült cseh fehérhegyi emigránsokról; Josef Polišenský Komen- skýrôl, Albert Soboul Napóleonról emlékezik; Sziklay László a provincializmus és városiasodás problémáiról ír, két XIX. században keletkezett költemény megvilágításában. Ľudovít Haraksaim „Adatok a csehekről és szlovákokról a Ciril-Me- tód társaság iratanyagában, 1847” című tanulmánya igen fontos adalékokat tartalmaz az 1848 előtti időszak történetéhez. (Csak egyet emelünk ki: Štúr elutasította a párizsi Czartoryski-féle lengyel emigráciős ljözpont anyagi támogatását lapja részére, mert ennek feltétele nemcsak lengyelbarát, hanem oroszellenes
