Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Egy ember megszólal — Romániában
in költészet csodagyereke — romanti- s szenvedélyeit fegyelmezett formák- n fejezi ki. A huszadik század eleje jelentős tár- dalmi változások ideje: a nemzeti füg- tlenség kivívásáé — és a forradalmak kásáé. Finnországban az ellenforradal- i rendszer kerül hatalomra. Ebben az őben válik fogékonnyá a finn költé- et a dekadencia iránt, ekkor válik ailkodóvá — még inkább megkésve, int a magyar irodalomban — a szim- lizmus, ekkor fogadja be a finn iro- lom a legmodernebb hatásokat, hogy tán végig szinkronban maradjon a vi4 ' fő v 'Jutává!. K k >;• i;u!í . akja Uuno Kailas (szerepét Ady End- éhez hasonlíthatnánk). Verseinek gya- iri témája, a halál-gondolat és az ide- nsség érzése is Adyval rokonit ja: Menekülni vágytam mindenünnen de ha menekvést leltem valahol ott is én voltam idegen. De ebben a dekadens költészetben is életszeretet csendül fel. Miként a ártírokról írja: Mégha ltaik, hogy ne kelljen meghalnunk. Csodálatos haláluk — a végtelen élet. Keblére fogadja őket a nagyvilág és karjába az elkövetkező idő. Milyen a mai finn költészet? Az an- lógia bő válogatást nyújt a Kailas (és ellette Hellaakoski) nyomán indult új im költészetből. Századunk második lének finn költészetére egyaránt hat a loldal elkötelezettsége és a beat- mzedék válságérzése, a formalizmus és •népi ihletés. Ennek a kornak — koroknak — bizonyára legjobb költői arikoski, Anhava, Haavikko. A finn vers fordítója előtt nehéz fel- <at áll. Az alliteráció — amely a ma- ar költészetben alkalmi, ornamentális llegű — a finn költészet egyik legfon- sabb, szinte kanonizált költői eszköze, íg a rímnek kisebb a szerepe, mint a agyar verselésben. Itt vetődik fel a rdés — a versfordítás örök kérdése : ha nem lehet azonos költői eszkű- kkel lefordítani a verset, mivel lehet eket helyettesíteni vagy pótolni? VI- r ezt a Kalevalában úgy oldja meg, hogy — miközben igyekszik az allite- ráciőkat is megőrizni, bár ez gyakran lehetetlen — rímeket alkalmaz, a vers ritmusát pedig a magyar nyolcasban adja vissza (eltérően az eredeti formától), így érzi meg leginkább a magyar olvasó a naiv eposz ősi-népi jellegét. Hasonló formát alkalmazott Vikár a finn népdalok fordításában is. Érezhető ez a törekvés az antológia többi népdal-fordítójánál is. A műköltészet fordítójának akkor a legkönnyebb a dolga, amikor klasszikus — tehát Európa más tájain is ismert és megszokott — formájú verssel találkozik (például Lönnrot disztichonjai). A modernebb formákban a fordítók inkább a vers gondolati-érzelmi hullámzását igyekeznek visszaadni. Némely esetben azonban, úgy érzem, csak a vers vázát kapjuk, a költőiség nélkül. (Az antológiát Fábián László válogatta és szerkesztette, s az ő előszava igazítja el az olvasót a finn költészetben, rövid áttekintést adva történetéről is. A kötet fordítói közt találunk ismert, klasszikusnak számító fordítókat és fiatalabb, most induló tehetséges költőket is.) Fazekas László Egy ember megszólal — Romániában Ez az ember Fábry Zoltán. A mi Fáb- rynk, akinek a múlt év végén — Balogh Edgár válogatásában — egy zsebkönyv alakú cikkgyűjteménye jelent meg a bukaresti Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában. Ezzel Fábry Zoltán — az egykori barát és harcostárs jóvoltából — Romániában is megszólalt; ezúttal már nemcsak folyóiratok hasábjairól, hanem egy több mint kétszáz oldalas, hatezer példányban megjelent könyv lapjairól hallatja hangját — az eddiginél nagyobb szerepet kapva — a romániai magyar szellemi életben. Balogh Edgár eme kezdeményező vállalkozása nemes gesztus volt. így hát a „közös erkölcsi alap Fábry Zoltánnal", amelyről Balogh Edgár a Hét próba ban vall, szilárdnak bizonyult, ma is lehet rá építeni. Okkal-joggal írta róla Fábry:
