Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - Fogarassy László: A Sajó-völgy és Rozsnyó eseményei a proletárdiktatúra idején

csehszlovák zászlóalj ellen, a templom tornyára valaki magyar zászlót tűzött ki, a visz- szavjnuló csapatokra pedig a városi lakosság tüzelt.91 Ezek Betlérre hátráltak, s mivel útközben oldalozó tüzet kaptak a rozsnyói és sajóházai bányászoktól, két használhatatlanná vált ágyút hátrahagytak.

A vörös csapatokkal együtt visszatért Rozsnyóra dr. Gorzó Gellért, aki a Károlyi kormánya idején a rozsnyói Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt, helye tese pedig Szerencsés János munkás. Gorzó (polgári nevén Nándor, Gellért pedig a sserzetesi neve volt) a rozsnyói katolikus gimnázium pap-tanára volt, a Károlyi-kormány alatt kilépett az egyházi rendből, a csehszlovák csapatok 1919 januárjában történt bevonulása után pedig helyettesével együtt átszökött a demarkációs vonalon. Most mint Gömör megye direktóriumának elnöke (főispánnak megfelelő hatáskör) érkezett meg Rozsnyóra, ahol mint felszabadítót köszöntötték.92 A javarészt szocialista-kommunista szellemben elhangzott üdvözlőbeszédek mellett volt egy kimondottan nacionalista jellegű is. Kubinyi Géza gömörpanyiti földbirtokos, volt Tisza-párti gömörmegyei főispán üdvözlő beszédében nyíltan kijelentette, hogy a sorsfordulat állandósulását a magyar nemeti zászló és nem a piros lobogó alatt óhajtja. Baja ez alkalommal nem történt, de amikor Gorzót funkciójában Csuvara Mihály újpesti szabósegéd váltotta fel, egyik legelső dolga volt, hogy elrendelte Kubinyi volt főispán letartóztatását, és behozatta őt Rimaszombatba. A letartóztatásnak sok értelme nem volt, mert ellenforradalmi szervezkedésre a hadiállapotban levő északi területeken sem Kubinyi, sem más személyiség nem gondolt. Ugyancsak értelmetlen volt Csuvarának az a gesztusa, hogy kis cselédlányokat mint kémgyanúsakat tartóztatott le azért, mert a vörös csapatok bevonulása előtt cseh katona volt a szeretőjük.93 [Emiatt és más viselt dolgai miatt Koziner Imre (Rimaszombat) e sorok írójának küldött leveleiben elmarasztalja Csuvarót.]

Rozsnyótól északra fekszik Dobsina bányaváros, ahol a vasútvonal véget ér. Június 10-én a Prignot-csoport visszavonult a Betlér—Dobsina vasútvonaltól északra és keletre húzódó hegyekbe, visszahagyva a dobsinái Donát fűrésztelepen a trencséni 71. gyalogezred egy századát, a vasútállomáson pedig ugyanezen ezred egy szakaszát, hogy őrizze a Rozsnyóról megmentett három vagon katonai felszerelést, lőszert és élelmet. A városunkban csak egy csendőrőrs maradt. A vasúton tartózkodó biztosító osztag azonban exponált helyzetében a barátságtalan bányászlakosság között elszigetelve érezte magát, és a vasúti szerelvényt sorsára hagyva elvonult Dobsináről. Példáját a fűrésztelepen elszállásolt század és a csendőrök is követték. Másnap reggel az üresen maradt város rendjének fenntartása végett volt katonatisztekből és hadviselt bányászokból polgárőrség alakult, amely a gazdátlanul maradt vasúti szerelvényből fölfegyverkezett, parancsnokul pedig megválasztotta az Alsóajón lakó, s onnan Dobsinára behívott Gömöry Árpád századost. A IV/71. zászlóalj parancsnoka, mit sem tudva róla, hogy katonái önkényesen elhagyták Dobsinát, Sztracenáról lovaskocsin a bányaváros felé igyekezett az ottani őrség ellenőrzése végett. Egy bányászjárőr a zászlóaljparancsnokot lelőtte, a kíséretében volt tábori lelkészt pedig megsebesítette és elfogta. Június 12-én a IV/71. zászlóalj Dobsinára visszatért, a lefegyverzett polgárőrség egyik tagját, egy Turzák nevű munkást a katonák azzal az ürüggyel, hogy része volt a parancsnokuk lelövé- sében, tárgyalás és ítélkezés nélkül kivégezték. Ezen kívül három polgárőrt katonai statáriális bíróság elé állítottak, amely mind a három ecetben megállapította a bűnösséget, kettőt közülük halálra ítélt, míg a harmadikat, mivel nem volt nagykorú, 18 évi fegyházzal sújtotta. Hennocque táborok a zendülés miatt 50.000 korona hadisarcot rótt ki Dobsinára, és 12 kövér vágómarha beszolgáltatására kötelezte. Ugyanakkor azonban elrendelte a halálraítéltek kivégzésének elhalasztását is. Amikor pedig aláírták a Versailles! békeszerződést, büntetésüket 18 évi fegyházra változtatta. Később mind a három

91 Kala, František, pplk. gén. štábu: Bitka pri Rožňave [Novosti (Košice) 1938. április 5.], folytatás.

92 Pacelt, Dr. Vincenc: Prevrat na Rožňavskú 1918—1919. Rožňava 1935. 51—52.

93 Lehoczky Pál emlékezése. (Munkásmozgalmi Múzeum Bp. I—IV. 721. sz.) — HL TI/124. dobozban található Csuvara Mihály Rimaszombatból sajátkezűleg írt levele. Primitív kézírás és fogalmazás. A papiroson címeres „Gömör és Kishont Vármegyék Főispánsága“ nyomtatott felirat és „Gömörmegye Kormányzótanácsi Biztosa“ bélyegző. Valószínűleg azonos a Prónay- naplóban említett Csuvarával.