Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)
Tamás: Mi a neve? Annak a kicsinek. Éva: Mint nekem. Tamás: Éva? Éva: Istenem, Tamás ... Hiszen a mi gyerekeink. Tamás: A mieink. Éva: Kérlek, nagyon kérlek. Mindjárt itt vannak. Megállnak itt az ajtóban, szemtől szembe ... Igyekezz ... Tamás: Hová? Éva: Legalább egy barátságos arcot. Tamás: Na ... Ilyen alkalomra talán illenék meg is borotválkoznom, nem igaz? Éva: Illenék bizony ... Siess. Tamás: Figyelj csak, nagymama. Éva: (forrón ötáleli a férjét). Drága nagyapa! Tamás: Hát a másik? Éva: Az Kató. Tamás: Kató. Ilyen még nem volt a családunkban. Éva: Az semmi, csak boldogok legyenek. Tamás: Nem gondolod, hogy mindent nagyon gyorsan megbocsátottál nekik? Éva: Mit tehetünk. Ilyen a világ. Minden a maga ideje előtt. Tamás: Attól függ, hol és hogyan. Éva: Az is lehet, hogy így van rendjén. Tamás: Nem, nincs rendjén. Éva: Na, azért menj csak borotválkozni, aztán a tiszta ing. Nadrágot is, de ne az egyenruháét. (Szalad a szobába a holmiért). Tamás: (fáradtan végignyúlik a heverőn, nem veszi észre, hogy bejött Miki). 3. jelenet Az előbbiek és Miki Miki: (megáll, és kíváncsian nézi fekvő apját). Éva: (bejön a hálószobából). Miki: (halkan az édesanyjához). Alszik? Éva: Ugyan, dehogy ... Tamás: (észreveszi Mikit). Na mi van? Megírtad már a fellebbezést? Miki: Mikor jöttél meg? Tamás: Már te is gyóntatsz? Miki: Te nem láttad, mi történik? Éva: Hol? Miki: Az egész helyőrség felsorakozott. Tamás: (megelevenedik). Hát mégis? (az ablakhoz megy). Miki: A gépeik is. A kotrógépeikkel még a délelőtt folyamán eltüntetik a régi töltést. Apa, az ördög műve volna, ha nem sikerül. Éva: Hát a gyerekkocsi? Miki: (meglepi a hangos kérdés). Éva: Ne félj. Apád már tudja. Mindent tud. Miki: Kocsit nem sikerült szereznem. Magda nővére nincs otthon. Éva: Istenem. Szegény csöppség, kénytelenek lesznek a karjukon hozni. Tamás: Nem kéne elébük mennünk? Éva: Neked? Neked nem. Miki bizony mehetne Is. Iljának azt mondtam, hogy az állomáson fogja várni őket a gyerekkocsival. Miki: Te is tudsz ám titkot tartani. Éva: Gyertek, harapjatok valamit. (A konyhába megy.) Tamás: (Mikihez). Na, mi lesz? Miki: Nem tudom! Tamás: (súgva). Mama azt hiszi, hogy a gyerekkocsival már meg is főzött, hogy kikövezte bennem Ilja útját a paradicsomba.
