Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Dénes György: Három vers
Dénes György maréknyi föld amerre az idegek futnak Maréknyi föld: maréknyi intelem kiáltó ősök sora horpadt arcú emberfélék sora a tudat pereméig fel sem kapaszkodók sora a megaszott testű páriák sora az életbe fúltak sora maréknyi föld: maréknyi intelem velem mozdulnak velem porolnék velem osztódnak gyarapodnak velem marnak a világ húsába velem hörögnek a magány szirtfokán velem gyűrkőznek a modern Bábel falai alatt velem menekülnek a tajtékos időben a szabadulás legkisebb jele nélkül ó rettenetes ős-családfa vérembe rakódott iszap maréknyi föld: maréknyi intelem a megváltás csődje Váltsd meg a némákat, vakok leikébe csöppents drága mérget, majd körbe fognak és elébed tárják a kínt és vádra vád zuhan, s már hurcolnak a keresztre sötét arccal és hívő boldogan, míg kürtök fújják a felkelő napot. Amerre az idegek futnak a fájdalom, fájdalom fölneszei és pörzsöli a csontot, pörzsöli egykedvű láng, amíg elhever a test, amíg a párnán földereng a kék erekkel hálózott csoda, a gondolkodó hús, az iszonyattal körülhatárolt kaloda, a fájdalomban lüktető, gonosz én, amely a haldoklás utolsó percében is kandi szemekkel figyeli a túlvilágra sodró jégzajlást, a létet elsöprő végső vereséget.
