Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Kulcsár Ferenc: Három vers
Kulcsár Ferenc Bazalt-Virág Ady Endre emlékére Öreg szemed vérré, vérré tettem. Följebb, ég felé ledér homlokod. Elájultam, földre lefeküdtem. Sirály-éhhel, verve zokogok. Fésülöm hajad, mint a felkelők: Guevarák, Kingek üstökét. Arany-Rügy, ki fakadsz lábam előtt, tövissel örves, márvány ezredév. Szebb ez a száj, álmom, látomásom virágot vert fel, mennyel öltözöttet, holtravertnek húsa, vérvirágom! Kanca-sörény zászlózik körötted. Felnyílsz viharral, kanca-sebbel. Mennykő-pallos. Arany-oltalom. Isten-ostor, jársz ki új sereggel: véraek veled én egy gondolaton. Vak reményben bércet az Anyaméh feltárt nekem, lövendő Fehérnek, rozsdás mellét ringyó-potrohú éj tömné mégis számba, szűzen félek. Markolva arany ostorod nyelét csattantanék Jövendő Fehéret, Bazalt-Virág szép bóbitás fejét meghágnám, hol végre szűzen élek. Kanca nyílik vasban — ősi táltos. Tűz, a Tűz fáj, cigány értelem: rétre megyek, számban Isten szálldos. Fúvóm Vén Dögét. Bomló förtelem. Szebb ez a száj, álmom, látomásom rontva látott: Ki Nagy Vétkét Mondja. Vak tükörben izzó földi másom, fésülgetlek, táltos-szép Bolondia. Növényi láz öl s Dalra vak Szamár. Könnycsepp, aki Méhet áldni vágyok. Etetni s hagyni, magam hagyni már. Hagyni Isten dögtér pap-lakásod.
