Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója
a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója 4 Az újkori történelem — s ezen belül a népi felszabadító harcok és forradalmak kora — egyre inkább bizonyítja azt a tételt, hogy a népek sorsuknak nemcsak függvényei és vak eszközei, hanem alakítói is. A megszervezett és céltudatos népi akarat egyre inkább a legkorszerűbb történelemformáló erők egyike lesz. Emberi és népi összefüggéseiben a Felkelés is ilyen létformáló történelmi esemény a szlovák nemzet — s szélesebb körűen: Közép-Európa — életében. Nemzeti létről beszélni ez esetben teljesen indokolt: harminc évvel ezelőtt a szlovák nép a nemzet létét egészében érintő óriási kockázatot vállalt magára a fasizmus ellen folytatott fegyveres harcával, s akkori elszántsága és határozottsága jövője alakulására döntően kihatott. A Felkelés a modern szlovák nemzeti öntudat és valóságkép erkölcsi és eszmei alapja lett. Azért válhatott azzá, mert érzelmi indítékai, szenvedélye és célkitűzései igazak voltak. A könyörtelen ellenséggel szembeszegülve, az emberi jogok védelmében nyúlt fegyver után. A világ jogos és hősi felszabadítási harcainak egyike volt a Felkelés. Fellángolt, s már nem lehetett eloltani. A hitleri haderő a partizáncsoportokat visszaszoríthatta a hegyekbe, de ellenállásukat már nem törhette meg, a legelszán- tabbak és legkitartóbbak a végső győzelemig folytatták a küzdelmet. A harcban a legkitartóbbaknak és legcéltudatosabbaknak a kommunisták bizonyultak. Nem véletlenül. A Szlovák Nemzeti Felkelés a szocialista eszmék és a fasizmus világméretű és életre-halálra menő küzdelmének jelentős részlete volt. Jelentékeny katonailag, de még fontosabb eszmeileg és erkölcsileg: megszervezte, felmutatta és megszilárdította a környező népek közös akaratát. A szlovák nép nem egyedül küzdött az ellenséggel, harcát más nemzetek fiai is segítették. Mindenekelőtt a szovjet emberek — közlegények és parancsnokok —, majd a bolgár partizánok, franciák, magyarok és olaszok: az igazságos harc tucatnyi nemzet fiait hívta zászlaja alá. Ezért ma törvényszerűen úgy emlékezünk a harminc évvel ezelőtti eseményekre, mint Európa jelenében folyó szocialista szerveződésünk csírájára, előfutárára. A Felkelés nemzetköziségének a ténye és annak hagyományai tehát közös jövőnk szempontjából különösen értékesek és kötelező érvényűek. Szerkesztőség
