Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
Török Elemér Már gyerekkori játékaiban végvári vitéz volt és később felcseperedvén beportyázta a nyugati „féltekét”, aztán végleg letáborozott a keleti végeken (lásd: Gyepü). Kedvenc szava a Ticce, kedvenc hala a csuka, amikor nem horgászik, verset ír. Egyetlen költőnk, aki óriás csukát fogott horoggal; (lásd Hemingway: Az öreg halász és a Latorca). Első — Világosságért törvénykezem a világgal című —, de különösen a második kötetében a keleti sivatagok termékennyé tételén munkálkodik, kivirágoztatja a köveket, remélhetőleg azért, hogy a harmadik kötetéig gyümölcsöt érleljenek. tyúkkas vádolva ülsz a szemétdombon melletted a zöld penészben trágyagőzben bánatlelkű kendercsirkék pittyegetnek néha vágyom beléd ülni de nem lehet csak lehelem alkonyatkor öled kérve vágyom békés sebhelyeit gondterhelten érik a tök Pipiskéktől hemzseg a levsgő méntaszag meg sáfrány a legelő gondterhelten érnek be a tökök lapu alatt kecskebéka köhög árticsóka két fülecimpája rákonyul a fárad! barázdára bölömbika mered a vak szélnek belém ragadt kilenc bogáncslélek a ficseri zsenge fűzfacsonkok töprengnek mint sandaképű boncok fülemben a csend egy hars sikoltás tiszta fényben ürgét űző kondás a ticcéken csikószél motoszkál sarjúrenden szép kedvem poroszkál
