Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Ilja: Hanem miről? Miki: Apának az alapelv a fontos. Ilja: Ugyan, Miki, hát hol éltek ti? Melyik részén a világnak? Hang: (csengetés). 2. jelenet Az előbbiek és Magda Ilja: (ajtót nyit, s amint meglátja az ajtóban Magdust, Miki osztálytársnőjét, vagy inkább diákszerelmét, aki két hálószatyornyi Colával érkezik, annak ellenére, hogy még mindig pizsamában van, szinte egy szempillantás alatt fölélénkül). Magduska! Üdvözöllek, szépségem! Magda: Szevasztok. Miki: (nincs Ínyére a korai látogatás). Szia. (Ezzel a tömör szóval, mintha azt is jelezni akarná, hogy ilyen korán nincs itt semmi keresnivalója.) Ilja: Magduska? Te nemcsak hogy leérettségiztél, hanem még fantasztikusan meg is szépültél azóta, hogy utoljára láttalak. Magda: (színlelt zavarában Mikit figyeli). Á, nem is mondanám. Ilja: Pedig ha én mondom, akkor elhiheted, hogy úgy van. Miki: Ezt mint szakvéleményt akár rögtön be is csomagolhatod. Magda: Igazán? Miki: Tudod, az én bátyám . .. Ilja: (a megpakolt hálószatyrokat nézegeti). Vajon hová indult a mi szépséges Magdus- kánk ennyi itallal? Magda: Itt ha mindjárt reggel be nem vásárolsz, egy órával később már egy üveget se kapsz, és hétfőig akár szomjan is pusztulhatsz. Ilja: Vagyis nemcsak hogy leérettségiztél, hanem még született gazdasszony is vagy. Miki, megfogtad az isten lábát, biztosan sokra viszed. Ilyen szépség oldalán holtbiztos. Magda: A mama küldött. Miki: Kié? Magda: Kié? A tied! Kért, hogy mondjam meg neked, hogy este pihenőt adhatsz magadnak. Miki: Miért? Magda: Mert szombat van, és biztosan a többiek sem mennek brigádozni. Ilja: Ez mama, igaz-e? Magda: Azt is mondta, hogy meghívhatlak téged. Miki: Hová? Magda: Azt hittem, hogy magadtól is rájössz. Nekem ugyanis... (szünet után) ma van a névnapom. Ilja: Magduska? Ne mondd! Komolyan? Kész a szenzáció. Ezt meg kell ünnepelnünk. Miki, virágot és poharakat! Miki: Ne marháskodj... Ilja: Magduskának ma, nekem tegnapelőtt. Miki: Remélem, te már megünnepelted. Ilja: Az Ilja szerencsére olyan ritka név, hogy nem reszketnek tőle a borozók. Magda: Nekem tetszik. Hja: De a Magdalénánál nincs szebb. Miki, mondtam, hogy virágot ide! Miki: Honnan vegyek? Nyessem le az erkélyen a mama muskátlijait? Hja: Legalább poharakat. Nem lógunk ilyen ritka szép nevet Colával ünnepelni. Miki: (kimegy a konyhába). Magda: Hát azt nem mondanám. Hja: Mit, hogy a Magdaléna szépen hangzik? Magda: Miki? Miki: (a konyhából). Na? Magda: Tegnap este nálunk jártak a srácok. Beszélték, hogy el kellene intézni, fogalmam sincs kicsodán keresztül, hogy azt a főiskolai brigádot lenyomhatnánk itthon, itt, a Depón akár.