Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Éva: Tudom én, csak még egy pillanatig hitegetni szeretném magamat. Istenem, van-e fogalmad, hogy az mit jelent? Ilja: Van. Mindent értek. Enyém a felelősség. Mindent vállalok. Éva: Mikor történt? Ilja: Mire gondolsz? Éva: Istenem. Semmire. Én semmire se gondolok. Ilja: Hát izé ... Az az első, persze, már régebben, a kislány pedig éppen egy hónapja született. Éva: Ki az a nő? Ilja: Egy aranyos kislány. Kati... Meglátod, nagyon fogod szeretni. Éva: Annyira, mint te? Ilja: Biztos. Éva: Azt mondod, Kati? De hiszen eddig semmiféle Katit még csak nem is említettél. Legalábbis nem emlékszem. Ilja: Oda jár, ahova én. Másodéves. Éva: Másodéves? Istenem. Ilja: De igazán aranyos kislány. Éva: El bírom képzelni. Az egész lány ragyog az aranytól. Olyan, aki képes tönkretenni egy fiatal fiú életét, mielőtt fölavatnák. Ilja: Mama. Az avatás meglesz. Egészen biztos, hogy meglesz. Éva: Katival a karodon, a gyerekkel meg a karodban. Ilja: Ne beszélj így. A kicsi szakasztott te vagy. Ogy is Írattuk be: Éva. Éva: Éva. Ilja: És ha látnád. A szemecskéjét, az ujjacskáit... Éva: Istenem. Nem. Ez nem igaz. Miért nem szóltál hamarább. Ilja: Az utolsó pillanatig úgy gondoltam, hogy másként fejlődik az ügy. Éva: Ennyi éves fejjel, ilyen sületlenül gondolkodni. Mi fejlődhetett volna még ott másként?! Ilja: Azonkívül, hiszen ismered az apánkat. Éva: Istenem. Apád! Neki nem szabad megtudnia. Ilja: Miért? Éva: Most? Ilja: Hát mikor? Éva: Nem. Ez kivégzi. Biztos... Ne szólj neki. Nem szabad, hogy megmondd neki... Ilja: Ugyan, mama! Éva: Én ..., én segítek, amit csak tudok és ahogyan tőlem telik, én igen ... De apa ... Apát meg kell kímélnünk ettől a csapástól. Ilja: Egyszer úgyis meg kell tudnia. Éva: Mikor lesz az esküvő? Ilja: Mikor? Attól függ, hogyan egyezünk meg. Éva: Istenem! Még csak meg sem beszéltétek, de a gyerek már a világon van. Nem, nem értek én már semmit. Ilja: Én nem az esküvő miatt jöttem. Éva: Hanem mi miatt? Ilja: Az esküvővel esetleg várhatunk. Éva: Várhattok? Ilja: Állásba kell lépnem. Éva: Államvizsga előtt? Diploma nélkül? Hová vesznek így fel? Ilja: Jő állás van kilátásban. Nem is Jó, egyenesen kitűnő! Éva: Kitűnő? Mit Jelent a kitűnő ebben a helyzetben? Ilja: Azt, hogy közben nyugodtan tanulhatok, befejezhetem a tanulmányaimat. A szakmámba vág. Pozsonyi állás. És ami a legdöntőbb, hogy kiemelt üzemről van szó, garzonlakás egy ugrásra. Éva: Garzonlakásba akarsz menni gyerekkel és asszonnyal? Ildja: Hát hová? Azt hiszed, máshol háromszobással várnak? Éva: Nyomorogni fogsz, csak hogy fedél legyen a fejed fölött. Ilja: Mama, értsd meg, nem megy másként. Ez kivételes alkalom, mások is kapva kapnának rajta. Tudod, mennyi a kínálkozó?! Nem tudom, érted-e, kiemelt vállalat.
