Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
hogy szereltessen be ventillátorokat. Akkora üzlet, szellőztetés nélkül. Neki persze könnyű, mert ha melege van, behúzódik a raktárba, és a tanonclányok hűtött sörrel várják. Törődik is ott egy pénztárosnővel. Az akár a tűző napon is lehúzhat nyolc órát. Bánja is ő ... Tényleg, Tamás... Nézd csak! [A hálószatyorból egy üveget húz ki.) Kaptunk ilyen üveges teát. (Még mindig inkább az üvegre, mint a férjére figyel.) Képzeld, fél órán belül szétkapkodták. Állítólag nincs benne az a... na, ami a kávéban van. Koffein! Csak másként hívják. Valaki kitalálta, hogy állítólag jó a rák ellen. Fél órán belül háromszáz üvegnek csak a nyoma maradt. Jaj istenem, az emberek lassan a dinamitot is megveszik, ha az járja róla, hogy jó, mondjuk az öregedés ellen. Ilja a múltkor azt mondta, hogy Pozsonyban az önkiszolgálók rég tömve vannak vele, de a kutyának se kell... Tamás? Mi lehet azzal a gyerekkel? Milyen rég volt itthon, és egy sor sem írt. Istenem, istenem, de rossz előérzetem van. Ne ugorjunk el hozzá? Holnap délután? Vagy vasárnap? (Csak most veszi észre férje hallgatagságát, hogy a kérdéseire nem válaszol, közelebb megy hozzá, de megtorpan) Tamás? (Megrázza a férjét.) Jaj istenkém! Mi bajod? Tamás: Nyisd ki az ablakot. Éva: Milyen ablakot? Hisz nyitva áll! Tamás: Levegőt! Kevés a levegő! Éva: Kevés? Tamás: Szörnyen. Éva: Mid fáj? Mi bajod? Egészen sápadt vagy . .. Jéghideg a kezed, ilyen hőségben? Tamás: Valami porfélét nem hoztál magaddal? Éva: Milyen port? Istenem uram. .. Miket beszélsz? Tamás: Adjál. . . Éva: Mit? Hívjam a mentőket? Tamás: Nem kell. Éva: Hogy-hogy nem kell... (A telefonhoz rohan, tárcsáz, de a telefon süket.) Istenem uram! Még vonal sincs, éppen most. Tamás: Semmid sincs? Éva: Az isten szerelmére, micsoda? Tamás: Valami tabletta ... Éva: Várj csak .. . Hiszen van a házban orvos, átszaladok érte. Együtt jöttem vele a felvonóban. Tamás: Ne, őt ne! Éva: Hát melyiket? Tamás: Semelyiket. Éva: Dehogy nem, hiszen ráz a hideg. Jaj, istenem, de nehogy addig megmozdulj! Mindjárt itt vagyok ... (Kiszalad a lépcsőházba.) Tamás: (mintha a feleségével ellenkezne: intelme ellenére felkelni igyekszik, nehezen megy neki, de legalább felül, a hátát megtámasztja egy kövérre tömött vánkossal, így könnyebben' lélegzik. Megkönnyebbül. A beálló csendet megtöri egy elrobogó tehervonat zakatolása. Tamás ismét előveszi az óráját, az időt ellenőrzi, de a folyosón hallatszó lépések zajára sebtiben felkap egy újságot és bekapcsolja a heverő fölötti rádiót. A szoba hangulata egy pillanat alatt megváltozik. Cikker kompozíciója, A felkelők indulójának hangulata különös atmoszférát teremt.) 3. jelenet Az előbbiek és Hajnos Hajnos: Ugyan, ugyan? Mit hallok? Érzésem szerint a nagyságos asszony ... Tamás: Fölöslegesen zaklatta. Éva: Fölöslegesen? Csak nézze meg alaposabban, doktor úr! Hajnos: Na, na, na,... Mindketten az ötvenet tapossuk, de ez még nem jelenti azt... Tamás: Hogy csak úgy ripsz-ropsz kiselejtezhetnek bennünket. Éva: Kiselejtezed te egyedül magadat is. Ha tovább is így húzod az igát. Istenem! Nem elég, hogy váltott műszakban dolgozik, ráadásul egy zsák funkciót is cipel. Csak elnök háromszorosan, azonkívül az isten a megmondhatója, mi még.
