Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Sellyei József: Szeretek szántani
Sellyei József szeretek szántani A lovamat Bandónak kereszteltem. A nevet úgy választottam ki egy csomónyi név közül, ami Rárótól Bitangig, Csillagig, Laciig közbeesés. Dacom támadt, mikor a lovat vettem. És azért támadt föl, mert előbb keserűség ült bennem a vásáron a lovak közt bolyongva, amikor egy ember azt kérdezte tőlem, hány lovat akarok venni. így kérdezett, így feleltem: — Hát lovat veszöl? — Azt én. — A régi helyébe? — A régi helyébe. — Nnna, nna ... — Két különböző lovunk volt, az egyik kétezret ért, a másik ezerötszázat, és nem tudtunk ketten osztozkodók megegyezni rajtuk. — Nno, úgy van az ... — Eladtuk őket. A pénzen osztoztunk. Azért köll a pénznek lenni, hogy az osztatlan valami osztható legyen. — Azért köll a pénznek lenni, nno, úgy van. — Hát most lovat veszek. — Egyet, ugye? — Egyet, ölég egy is. — Rád is rádtört az idő, pajtáskám! Öregapádnak négy lova volt, apádnak kettő, neked meg egy lesz. Rábámultam. Akkor ugrott belém a keserűség, és azóta így dobol: — Apádnak kettő, neked egy! Mit hagysz az ivadékoknak? Egy lovon hogyan osztoznak? Ez volt a keserűség. És a lovat megvettem, mert daccá gyűlt bennem a keserűség: mégis megfogom, amit az apám eldobott, amikor meghalt. Megfogom a küzdelmet az élet ellen, ami: a ma. A lovat megvettem. Muraközi heréit, őzsörényű, s a lába erős és csillag ül a homlokán; fehér, ötszögű szabálytalanság. Mégsem Csillagnak neveztem el, bár segítőtársnak vettem a pénzemért. Még Bandinak sem. Maradt a dacom eredményeként Bandónak, mintha már tehetetlen káromkodásom is a nevében ülne. Amikor ezt mondom, a lélek beszél valahol alul. Mert énekel bennem a tudat, hogy öregapámnak négy lova volt, apámnak kettő, nekem csak egy van. Öregapámnak négy lova volt, gazdag volt, rangos — ismertem jól. Nem volt gondtalan, a földeket tartotta a markában, és abban az elvben nevelte az ivadékait, hogy aki dolgozik, mindig jól lakik. Mi volt ez az elv? Korában, mely már elmúlt a parasztság felöl, úgy látszott, van valami igazság e szavakban. Azért volt így, mert a parasztvilágon túl fejlődőképes volt a kapitalista világ
