Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Dömötör Teréz: Meg akarják javítani
olyanok. Vigyáztak rá, nehogy megszökjön. Kínálták az őrt pálinkával, aki hálából egész mesét talált ki Juliskáról. Nagynak érezte magát, látszott rajta, hogy feszül a bőre, s alig fér el benne. Várták pletykaéhesen a részleteket. A vége felé már rablógyilkossággá fújták [fel] az esetet. Mindenki lenézte és büntette a szemével őt. Elítélték saját belátásuk szerint akasztásra, élete fogytáig elzárásra, ötven botra, nyilvános megszégyenítésre. — Lófarkához kellene kötni, ilyenek a legrosszabbak — mondogatják, és haragszanak rá. Javítani akarják .. . Két kisasszonynak adta át az őr Juliskát. Beírták. A gondnok kedves volt, magyarul beszélt vele. Dolgozni kellett: tollat fosztani, harisnyát kötni és hallgatni. Bezárva, kívülről bemeszelt ablakok mögé, este lámpa nélkül. Olvasni szeretett volna, de nem lehetett csak vasárnap egy órát: „Boldog házi esték”, „Józan András” és hasonló könyvecskéket. Mennyi megfoltozásra összeterelt lány, csupa ringyó, mégis kedves. Otthon érzik magukat. Évek óta megszoktak itt. Fékezhetetlenek, újabb csínyekkel késleltetik szabadulásukat. Arulkodás. Apró komiszság-tövisekkel áskálódnak egymás ellen. A közös sorsban sem lettek testvérekké. Szépek és gonoszak. A jóságot csak színlelik. Kubicával jóban van. Lopott — sokat, gyereke is van, de ahhoz, hogy a többiek kiállhassák, nem elég könnyű. Kinézik maguk közül. Egymás mellett alusznak, suttogva tervezgetnek. Sok idejük van, s így ütik el addig, míg kiszabadulnak. a> Kis darab kenyér jár a margarinnal rántott melegvízhez, kétszer kis darabka hús hetenként és kétszer granadirmars. Koszos teknőből adják, férfirabok főzik. A többi napokon zsizsikes borsó meg susovica. Vacsora nincs. Juliska is éhes. Képzeletben süt-főz otthon, zsíros palancsintaszagot varázsol magába, kirántott húst, kalácsot. Éhes. Miért koplaltatják? A többi ágyon is éhesek. Mindenre képesek volnának korgó gyomrukért. Éhes ember nem látja a határokat. ISI Zapletal pasasfogásból tart előadást, Marencsák meg arról, hogy kell előszobába besurranni, esernyőt, kabátot elemelni. Véber szívgörcsöt szimulálni tanít. Meg akarják őket javítani! György Bözsi féltékeny rá, mert a gondnok őt hívta port törülni az orvosi rendelőbe. Minden nap mennek „na prechádzku” — sétálni. A séták alatt választotta ki a gondnok úr, az ablakon keresztül. Bözsit megunta, frissre vágyott. Ű lett a szerencsés. Hí- zelgett neki, mákos kalácsot hozott, simogatta, s kérte, hogy adja oda magát. Elmesélte, öt éve boldogtalan a feleségével. Atrendelte a lakására is, mikor nem volt otthon a nagyságos asszony. Kanapéhoz húzta és gügyögött neki, mint egy csecsemőnek. Hogyan meneküljön?! — Szűz vagyok! — hazudja. Megsimogatja a gondnok kezét, és úgy kéri, ne bántsa. Szegény leány, ez az egyetlen kincse. A gondnok elkérte a címét. „Majd ha kiszabadul.” Akkor már nem felelős érte. Térképet rajzoltatott a falujáról. — Keresztlányom van ott — mondja. — Azt is meglátogatom majd. György Bözsit két éve „javították” már. Szemben velük férfifogház sok apró ablakával. Jelekkel udvarolnak Bözsinek, levelet csempésznek át agyafúrt módon. A leányjavító és a férfifogda párzó vágyakat sóhajtozik egymás felé.
