Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Turczel Lajos: Szemelvények szocialista prózánk előzményeiből
szemelvények szocialista prózánk előzményeiből Szocialista irodalmunk alapjai a két világháború közötti korszakban teremtődtek meg. Ebben a kezdő irodalmi szakaszban szocialista prózánk szinte teljes egészében egy nagy nemzetközi irodalmi áramlatnak, a proletár írók nemzetközi mozgalmának hatása alatt fejlődött. Ez a hatás — melyet a Magyar Tanácsköztársaság kommunista emigráns írói közvetítettek felénk — először a Kassai Munkás hasábjain realizálódott, ahol kezdő szocialista íróink az első lépéseiket tették meg. A harmincas évek elejétől aztán szocialista prózánk vezető műhelyévé Az Üt vált, melyben Fábry Zoltán és Balogh Edgár — a szovjet RAPP-szervezet irodalmi eszményétől befolyásolva — a szocialista tényirodalom, valóságirodalom eszményét hirdették meg. A fokozatosan kibontakozó csehszlovákiai magyar valóságirodalmat a Gaál Gábor szerkesztette kolozsvári Korunk is lelkesen felkarolta. Valóságirodalmunk kiemelkedőbb esztétikai eredményekkel nem dicsekedhetik ugyan, de a szocialista eszmeiség terjesztése és az osztályharc erősítése terén nagy érdemeket szerzett. Valóságíróink — Bányai Pál, Dömötör Teréz, Háber Zoltán, Ilku Pál, Morvay Gyula, Sellyei József — a kapitalista elnyomás nehéz körülményei között fontos irodalmi feladatot is teljesítettek: a szocialista realizmus felé törték az utat. Azokat a valóságírókat — Dömötör Terézt, Sellyei Józsefet, Morvay Gyulát — akiknek egy-egy alkotását itt bemutatjuk, a mozgalom legtipikusabb képviselőinek kell tekinteni. Dömötör Teréz munkásnő volt, és a kommunista sajtó munkáslevelezőjéből lett valóságíróvá. Riportjai, karcolatai és novellái a Korunkban, Az Útban és a Munkás- és Parasztnaptárban jelentek meg. Meg akarják javítani c. írása — melyet itt rövidített formában hozunk — a Korunk 1931. évfolyama 1. számában került először közlésre. A szegényparasztság soraiból felbukkanó Sellyei József — akinek irodalmi útját a sarlósok szeretettel egyengették — a paraszti világ problémáit, gondjait tárta fel balladisztikus felépítésű írásaiban. Szeretek szántani című karcolata — melyet Barta Lajos Oj Szója közölt első ízben — az áhított új társadalom mellett tett hitet. A tanítói pályán működő Morvay Gyula valóságírásai — melyeket a kommunista folyóiratok szerkesztői: Fábry Zoltán, Gaál Gábor és Barta Lajos egyformán kedveltek — a dolgozó falusi néppel való összeforrottságról tanúskodnak. Itt közölt írása — az eddig kéziratban fekvő Rongyász — azt mutatja, hogy Morvay irodalmi tájékozódása a tényirodalmon túl is aktív. Turczel Lajos
