Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Gál István: A radikális Babits arcképéhez

gyakorlatát, de még inkább lerögzítette eddig teljes ismeretlenségben rejlett és most először közölt kézirataiban. Ez az egész anyag nemcsak tematikájában, hangnemében, hanem a fennmaradt kéziratok grafológiai ismérvei alapján is egy összetartozó időszak, valószínűleg négy-öt év termése.

Ez a kézirat-anyag javarészt Szabó Lőrinc most földolgozott hagyatékából került elő, de találtam idevágó kéziratokat Komjáthy Aladár iratai, továbbá Hatvany Lajos szerkesztőségi kéziratai között, sőt Babits volt tanár-társainak fogalmazópapírként fölhasznált levelén. Szervesen kiegészíti ezt az Országos Széchenyi Könyvtár Babits- hagyatékában „A Nyugtalanság Völgye kéziratai és korrektúrái” félrevezető cím alatt katalogizált anyag. Ez a kötet egyes verseinek nyersfogalmazványait, variánsait vagy ki nem dolgozott töredékeit foglalja magában.

Szabó Lőrinc életében sem barátainak, mint Illyés Gyulának, sem családjának, de még feleségének sem tett említést a kiadatlan Babits-kéziratoknak erről a tömegéről, vagy egyáltalán létezéséről. Mint köztudomású, Szabó Lőrinc 1919 tavaszán Babits egyetemi tanársegéde volt, ő válogatta ki az Ady-szeminárium száz részvevőjét a legjobb hallgatók közül és 1919 őszén Babits lakására költözött. Itt két évig albérlője, titkárféléje, sőt munkatársa volt Babitsnak. A Tanácsköztársaság alatt viselt tisztségeitől, többek között egyetemi tanári állásától való megfosztása után Babits teljesen jövedelem nélkül maradt. Az ellenforradalom első hónapjaiban megtagadta a Szabó Dezső vezetésével szervezkedő ellenforradalmi írószövetségbe való belépést és ezzel megindult ellene a támadások sorozata. A nehezen szervezkedő könyvkiadóknak végzett munkájából kellett megélnie. Először kötetbe össze nem gyűjtött írásműveit sietett eladni, utána pedig új fordításokat vállalt (Erato). Szabó Lőrinc nemcsak kéziratainak közvetítője és honoráriumainak behajtója volt, hanem több fordítói vállalkozásnak munkatársa is. A Baudelaire-fordításon kívül részt vett az Erato elkészítésében.

Szabó Lőrinc, mint hagyatékának egy része bizonyítja, Babitsnál laktában minden papírdarabot eltett, nemcsak házigazdájának hozzá intézett leveleit és üzeneteit, vagy a vendégek közléseit, hanem számos olyan kéziratot, amelyet Babits akkoriban vagy nem tudott elhelyezni, vagy talán nem is akart kiadni. A szemtanú hitelességével jegyezte föl Babits munkamódszerét: „Apró ceruzavégeket tartott a mellényzsebében, azokat kaparta elő az ujjúval, s velük kanyarította korrektúrák hátára, papírdarabokra, levélborítékokra, ami épp akadt, akármire, a verssorait, nyugtalan, elrángatott betűkkel.” Rejtélyes, mi volt a terve Szabó Lőrincnek a Babits-kéziratokkal, ha már sem a szerzőnek, tisztelt mesterének, sem a nagy halott özvegyének, sőt még a vele 1948- ban Babits-tanulmánykötetről tárgyaló Basch Lórántnak sem árulta el a kéziratok létezését. Tóth Árpád nála őrzött kéziratainak javát folyóiratokban, majd Tóth Árpád Összes Verseiben nagy lelkiismeretességgel rendezte sajtó alá. Babitsnak voltak Szabó Lőrinc- nél tartósabb és intímebb barátságai az utána következő nemzedék kiemelkedő alakjaival, Sárközivel és Illyéssel különösen, de ilyen hosszú ideig senki sem lakott vele egy födél alatt, és különösen senki sem látott ennyire bele életvitelének és műhelyének titkaiba. Nem vitás, hogy Szabó Lőrinc lett volna hivatva, hogy ennek a kéziratos verstömegnek keletkezését, hátterét és összefüggéseit megírja. Mintha egyik tanulmányában erre az anyagra is célozna, vagy legalábbis ezeknek a kéziratoknak az ismeretét nem rekesztené ki abból a jellemzésből, amit egyik tanulmányában mesteréről ad: „Az élet külső harmóniájával együtt lelki harmóniáját is a háború ölte meg, e kettős fájdalmon átnő viharrá csöndes bánatú hangja, mikor a legnagyobb Rombolóval, a Háborúval száll szembe. E ponton éri el művészete azt a nagy emberi magasságot, mely a költészetet próféciává emeli. ... A Nyugtalanság Völgye értékének javarésze egész újszerű, végtelenül édes, szomorú vagy kétségbeesett költeményekből áll..Egy új ember lépett föl velük az irodalomban, egy egész külön jelenség... Az élettől elidegenültségnek, a hidegségnek és a közvetlenség hiányának vádjai... el kell, hogy szakadjanak Babits értékelésétől. E költeményekben nem klasszikus szemlélődés, hűvös ragyogás kápráztat el bennünket, hanem emberi fájdalmak véreznek előttünk ... Rengeteg verstöredéke volt és még több maradhatott; sokszor fel is dolgozta őket. Időnkint pedig undort kapott a saját tudásától, s nemcsak darócba bújtatta légies és bársony- vagy márványsima verseit, hanem egyenesen paródizálta a formát és stílust, s oly hangokat kezdett fogni a hegedűn, — jóval előbb, mint gondolnák — amelyek valahogy a csikorgást harmonizálják. Ide tartozik a groteszkség kedvelése; elfogadhatóvá tenni tréfákat, különös