Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Lőrincz Gyula: A 25. évforduló margójára
Lőrincz Gyula a 25. évforduló margójára* Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja kezdeményezésére hozzáláttunk egy kulturális szervezet megalakításához, nem a semmiből akartunk elindulni, hanem végiggondolva a múltat, előre tekintve a jövőbe, szilárd alapokra fektettük le a felépítendő szervezetünk első tégláit. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a CSEMADOK megalakulásakor, 1949. március 5-én, a régi haladó hagyományokhoz kapcsolódott; a régi tapasztalatokból merítettünk, az első burzsoá Csehszlovák Köztársaság idejéből, amikor nem egy haladó szellemű, munkás-, és kulturális szervezetünk működött azzal a céllal, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének színvonalát emelje. Felsorolhatnám itt a különféle műkedvelő együtteseket, színjátszó csoportokat, irodalmi- és más érdekköröket, munkásdalárdákat, melyek az első Csehszlovák Köztársaságban működtek. Hasonló céllal működött a Csehszlovákiai Magyar Fiatalok Szövetsége is; alapszervezetei behálózták az ország magyarlakta területeit hasonlóképp, mint a cseh és szlovák fiatalok szövetségének szervezetei az ország többi területeit. Ezt a jól bevált felépítési formát használtuk fel a CSEMADOK szervezésénél, a helyi csoportok, járási bizottságok, titkárságok létrehozásakor. Ma 530 helyi csoportunk van, összesen 62 ezer taggal. Ezenkívül, ha aktivistáinkat, rendezvényeink hallgatóit, résztvevőit is figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a CSEMADOK a csehszlovákiai magyarok zömével kapcsolatban van, és ez nagy felelősséget, kötelezettséget jelent számunkra. Huszonöt évvel ezelőtt az alakuló közgyűlésünkön polgári jogainkat visszanyerve arra tettünk fogadalmat, hogy szervezetünk, a CSEMADOK a csehszlovákiai magyarok körében pártunk vezetésével olyan kulturális és népművelő munkát szándékszik kifejteni, amely elősegíti nemzeteink és nemzetiségeink súrlódásmentes együttélését. Hogy a békés együttélés feltételeinek megteremtése érdekében őszintén feltárjuk és megismerjük közös történelmi múltunkat minden hibájával s erényével együtt. Az őseink által elkövetett hibákat nem kendőzzük el, de a felelősséget sem vállalhatjuk értük, hiszen a volt elnyomóktól, uralkodó osztálytól új társadalmi rendszerünkben distancoltuk magunkat, elítélve kizsákmányoló, elnemzetietlenítő politikáját. A volt uralkodó osztály elhibázott, népellenes politikáját leleplezni mindkét részről kötelességünk. Közös, haladó hagyományainkat viszont ápolnunk, népszerűsítenünk kell, hiszen erre épül békés együttélésünk. Ezen közös, haladó hagyományaink nagyban segítenek az új típusú szocialista ember formálásánál. A huszonöt évvel ezelőtt tett fogadalmat igyekeztünk és igyekszünk becsülettel teljesíteni. Munkatársaim arra kértek, hogy a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulójára írjak valamit, hiszen rövid néhány évet kivéve megalakulásától kezdve elnöke voltam, és vagyok a CSEMADOK-nak. Igen, elnöke. De ezzel kapcsolatban egy vallomással kezdeném. Mikor felmerült a CSEMADOK életre hívásának gondolata, természetesen felvetődött az elnök személyének kérdése is: Ki legyen a CSEMADOK elnöke? Az előkészítő bizottság, amelynek tagja voltam, Major Istvánt javasolta; neve tekintélye országos volt. Az urak nem, de a dolgozó nép szerette, szlovákok, magyarok, csehek egyaránt tisztelték, becsülték Majort, a politikust, aki soha nem ingott meg, követke* Lőrincz Gyula írását a készülő CSEMADOK albumbői vettük át, mely a közeljövőben Varga János szerkesztésében a Madách Kiadónál jelenik meg
