Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Andrej Chudoba: Zbohom Cyrano
selő két főhős (Kurt és Petr Formann) körül gazdagon, s lélektanilag is finoman árnyalt epiződfigurák egész sora helyezkedik el; általuk az események több szempontból világítódnak meg, s a kapitalista morálnak és a fasiszta bes- tialitásna'k lényege hangsúlyozottan mutatkozik meg. Kurt magatartása a rontó hatalomhoz szegődő embertípus sorsát példázza, aki a kényserítő körülmények szorítását elfogadva nem tud kitömi a hatalmi gépezet béklyóiból, s az erőszak őt is menthetetlenül elpusztítja. Petr Formann rokonszenves, megnyerő egyénisége a pozitív embert és társadalmi értékek erkölcsi fölényét testesíti meg, az önfeláldozásig menő ember és munkaszeretet erejének semmivel sem pótolható legyőzhetetlenségét. Pluhar regénye nem detektívregény, nem kalandregény, hanem szociális kérdéseket érintő társadalmi regény. Ez a megállapítás annak ellenére is érvényes, hogy az író az említett regénytípusok kifejezőeszközeivel is bőségesen él. Irásművészetének vonzóereje, érdekessége nemcsak a felfokozott, egymásra halmozott művészi kifejező eszközök alkalmazásában keresendő, hanem sajátos világlátásának lényegéből, a valóság művészi megformálásának módjából ered. Ebből az elsődlegesnek tekinthető tulajdonságából adódik regényeinek népszerűsége, olvasmányossága, és széles olvasótáborának fokozott érdeklődése újabb és újabb vállalkozásai iránt. Garaj Lajos Andrej Chudoba: Zbohom Cyrano Andrej Chudoba ahhoz a fiatal szlovák írónemzedékhez tartozik, amely az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején tűnt fel az irodalomban. Írói pályafutását, sok más nemzedéktársától eltérően, versírással kezdte; 1958-ban verskötettel lépett be az irodalomba. Költői pályafutása ezzel egyelőre be is fejeződött. Tehetsége, epikus hajlamai inkább a próza felé vonzották. Az elmúlt évtized alatt — beleértve a Zbohom, Cyrano, című könyvecskéjét (Slovenský spisovateľ, 1973. öt novel- láskötete látott napvilágot. 1964-ben A szivárványok kútja címmel két hosszabb elbeszélése magyar fordításban is megjelent. Ma már a kiforrott, egyéni hangot és színt képviselő írói egyéniségek közé tartozik. Legújabb kötete akárcsak egész eddigi munkássága a modern szlovák próza lírai vonulatához kapcsolódik. Ennek a lírai, sokszor balladái sodrású prózának — mint már erre a szlovák kritika többször rámutatott — egyik legjellemzőbb vonása az emberközelség, emberközpontúság. De míg az idősebb nemzedék az egyéni sorsok alakulását szélesebb nemzeti társadalmi összefüggésekben, viszonylatokban ábrázolta, addig a fiatal generáció szinte kizárólagosan az egyén belső világára koncentrál, az ember lelki- és érzelmi világát járja körül szenvedélyes kedvvel, végtelennek tűnő odaadással és művészi precizitással. Éppen ezért a fiatal nemzedék, s köztük természetesen Chudoba is, nem kezd nagy vállalkozásokba, nem épít terjedelmes kompozíciókat. Modern kifejező eszközöket használ, s írásaiban nagy szerepet játszik a finom lelki rezdüléseket körültapogató sejtetés. A kötet szerelmi tematikájú írásaiból szinte feltartózhatatlanul árad a líraiság, a szerelmi beteljesülés és emberi tisztaság iránti fogékonyság, az emberi kapcsolatok harmóniája után való sóvárgás. Hősei egytől-egyig az igazságot és a boldogságot keresik, s elsősorban önmagukban harcolnak önmagukért. Igazságszerető, tiszta szenvedélyeik miatt csaknem mindig megsebződnek, és sokszor önmagukat, rossz hajlamaikat kell legyőzniük, hogy emberi méltóságukat, értékeiket megőrizzék. Chudoba írásaiban a szerelem nem szerepel harci eszközként, külső társadalmi erőként, mint azt például a magyar irodalomban oly sokszor tapasztalhatjuk. Nála inkább csak emberformáló, az emberi viszony- atokat, elsősorban a férfi és a nő viszonyát, közelségét vagy elidegenűlését, sokféle árnyalatban átvilágító tényezőként jelenik meg. A címadó novellában a kamaszkor szerelmi vágyódása, A táncosnőben az egykori falusi szépség sivár házassága, Az apában a gyilkossággal végződő szerelmi szenvedély elragadó ábrázolása nyer kifejezést. Ebből a sokféleségből, az emberi sorsok viszonyla