Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Mészáros László: Sors és háború (A háborús filmek problémájáról néhány új szovjet film kapcsán)
Mészáros László sors és háború (A háborús filmek problémájáról néhány új szovjet film kapcsánJ A háborús filmek T. Ezerkilencszázhetvenhármat trunk, s huszonnyolc év telt el a második világháború befejezése óta. Felmerült hát a kérdés, hogy ennyi év után miért van még mindig szükség a háborús problémák feszegetésére. Általában véve két okból. Először is azért, mert a harminc, negyven évvel ezelőtti események még mindig nem váltak „tiszta” történelemmé, amely már csak a szellem világában hat, hanem nagyon is aktivan közvetlen hatást gyakorolnak napjaink világára. A valóság több szintjén is. Kezdve attól a szinttől, hogy 1973. január 30-án több tucat újságcikk és más kommunikációs médium emlékezett meg Hitler uralomrajutá- sának negyvenedik évfordulójáról, és a nyugatnémet Orbis kiadó megjelentette a hivatalos náci lap, a Völkischer Beobachter 1933. január 31-i számának a fotókópiáját; egészen addig a szintig, ahol a háborúból fennmaradt fegyverek még ma is egyéni tragédiák sorozatát idézik elő Európaszerte, szinte naponként. A másik ok pedig az, hogy az említett közel harminc év tulajdonképpen pontatlan, fiktív adat, mert A háború még ma sem ért véget. Vietnam, Kambodzsa, Afrika, Közel- Kelet ... nincs béke a földön talán egy percre sem! A háború még mindig több mint lehetőség, mert mindig konkrét valahol. Pedig még a puszta lehetősége is veszély, tehát probléma, vagyis időszerű. Mindezeket egybevetve nyilvánvalóvá válik, hogy egyáltalán nem lenne helyénvaló a háborús filmekkel szembeni ellenszenv. A háború, sajnos, valóságunk szerves része és a valóságtól való elfordulás mindig azzal a kockázattal jár, hogy az váratlanul ront ránk valahol. Más lapra tartozik természetesen a háborús filmek minősége, tehát a valóságábrázolás hitelessége, a vallomás hőfoka. Egy háborús komédiában vagy egy kémfilmben máshogyan rendeződnek el a valóság elemei és a háború gyakran csak háttérként szolgál. Másrészt egy-egy kiváló háborús drámában olyan emberi dolgok (minőségek) kerülnek előtérbe, amelyek túlmutatva a háború tényein és körülményein általános emberi kérdéseket és értékeket villantanak fel. 2. A „háborús film” meglehetősen gyakorlati fogalom, mert ha a filmeket tartalmi szempontból akarnánk osztályozni, nehezen találnánk melléje azonos értékű fogalmakat. Tulajdonképpen csak „háborús” és „nem-háborús” filmek léteznek, mert minden más meghatározó fogalom — mint például a műfaji komédia és dráma — egyaránt érvényes mindkettőre. Ha tehát a „háborús film” fogalomban a háborút, így vagy úgy, tartalmi meghatározóként fogjuk fel, akkor a további uralkodó elemek a következők lehetnének: történelem, kaland, komédia és dráma. A történelem csoportjába olyan háborús eposzok és hősköltemények tartoznak, mint a Felszabadulás, Berlin eleste, A neretvai csata, A leghosz- szabb nap, stb. A háborús kalandfilmekben (kémfilmekben) a kaland jelenthet ugyanúgy szórakozási, mint elgondolkodási lehetőséget, de azért szerintünk az előző van túlsúlyban (Az ördögbrigád, Öten az égből, A Brutus-akció, stb.) A háborús komédia nagy mestereinek a franciák bizonyultak (Elet a kastélyban, A nagy muri, A fogoly és a tehén, stb.), bár történtek próbálkozások máshol is (a lengyeleknél például: Hogyan
