Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - Zelinka, Milan: Ballada az idősebb testvérért (Elbeszélés, Nóta János fordítása)

ugyan ugyan hiszen a tieden rajta ülsz

ülök mondta de ha le akarok feküdni akkor nincs hol egyetlen karosszéken nem lehet tisztességesen élni de hiszen azelőtt csaik egy faszéken üldögéltél mondtam

igen de az a képen volt ne feledd hogy most lent vagyurík nagyobb kényelemre van

szükségünk

és mi lesz a többiekkel mondtam hiszen így egynek nem jut szék téged az nem is érdekel nem érdekel mondta

ez kissé elszomorított és fel is dühített megmondtam hát neki hogy amíg én itt vagyok nem tűrhetek el ilyen dolgdkat öt karosszéket vettem egyet mindenkinek és finoman kihúztam a lába alól a széket és Jašeknek nyújtottam az asztalon át

ám Jašek lesütötte a szemét és hozzá se nyúlt a székhez az idősebb testvér viszont fölkelt sértődötten az ablakhoz lépett és köpködni kezdett kifelé a közeli halmokon némán haldokolt a nap mintha orvul a fejét vennék irtó nagy torkából vérőceán ömlött a lejtőkre és széffolyt a síkon éreztem hogy a lábam alatt megmozdul a föld mint földrengésekkor sápadtan és ziláltan álltam ott a testem a tehetetlenség kőgörcsébe merevedett míg az idősebb testvér még mindig az ablakon köpködött ki tiltakozásul

te mondtam neki te komolyan ilyen vagy vagy csak gyötörni akarsz halálra akarsz gyötörni hogy halálra akarsz gyötörni hogy

miért akarnálak halálra gyötörni nem akarlak halálra gyötörni az istenit akkor hát miért csinálod kiáltottam fel akkor miért csinálod Wanda és Jašek és utánuk Petrik meg Gavrik is felsírtak hirtelen az idősebb testvérhez léptem és mondtam neki csalódtam benned nagyon csalódtam benned azt hittem jobb vagy a valóságban viszont rosszabb vagy mint gondoltam a képen jobbnak látszottál

az a képen volt mondta én nem kérezkedtem le

igaza volt abban a pillanatban el kellett volna mennem és mindent úgy kellett volna hagynom talán találtam volna valakit ott kint magamnak de én a vitától csak még jobban csüggtem rajtuk még jobban vágytam utánuk szörnyen kimerült voltam reggel elaludtam késtem a munkából és ezért mulasztást írtak be összekaptam emiatt a főnökkel is de azért megvettem a hatodik karosszéket az idősebb testvérnek és aztán még a többieknek is úgyhogy a kivett ezresből csak néhány tízesem maradt és azonkívül már csak két százas a 'kosztra hat napra két százas már csak két százas napról napra rosszabbul ment a sorunk de én mintha kábulatban éltem volna a munkában bárkivel összevesztem semmiségekért másnap azonban már egyáltalán semmire sem emlékeztem áldozatomat szalonnával erős paprikával kínáltam és sörre hívtam Maryničhoz ahol olyan jólesett az utóbbi időben elüldögélnem de ott sem emlékeztem már semmire sem két dolgot tudtam csak a helyet ahol mindig ültem és a pincérnő Mária nevét aki hitelbe is adott mindent a tompa fájdalomtól ami napról napra egyre jobban a hatalmába kerített szemlátomást lefogytam vagy azért is talán mert kevesebbet ettem és többet ittam talán a gyakori veszekedések miatt a vállalatnál és később bárkivel az utcán a tóvéházban vagy az üzletben ha csak a kinézése is ellenszenves volt az illetőnek az a két százas amire úgy számítottam sakkal hamarabb elfogyott mint ahogy föltételeztem a gyerekek ezt némán a szememre kezdték hányni a szerény reggeliknél sokáig ültek a helyeiken és a földre meredtek becsaptál bennünket mondta egyszer az idősebb testvér lecsábítottál minket a képről a földre és most nincs mit adnod nekünk mintha mindnyáfan tágas síkságokon távoznának el a távoli láthatárig álmomban úgy jelentek meg sovány arcocskájukkal és vontatot- tam énekelték ah Rachail ah il Rachail Ábrahám Józsi Izsák il Rachail ezt már nem bírtam elviselni a gazdasági vezetőnkhöz mentem eltávozunk mondták nekem aznap felkiáltottam nem az isten szerelmére kérlek nem tehetem mondta a gazdasági vezető maga már nem alkalmazottja ennek a vállalatnak eltávozunk mondták és szedelőz- ködtek hogy fellépjenek igen mondta a gazdasági vezető egy hete nem volt már munkában és így az istenre kérlek nem semmit sem lehet tenni kérem Gavrik nem hallotok nem néztek vissza némán lépkedtek fölfelé aztán meg úgy tűnt hogy süllyed a ház süllyed a ház mondtam a házmesternőnek ugyan menjen már mondta csak úgy