Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Petrőci Bálint: Hullám hullámot tör (II.)
Petrőci Bálint (II.) A haburai vendéglő előtt beszélgetünk. — Végre kibújt a szög a zsákból! — mondom. — Úgy ám, Misa .. . — Ami Certižnén történt, másutt is megtörténhet — szól a másik. — A csendőr megbújik a kuckójában, ha nem gyulladunk be. Igaz, Misa? — fordul hozzám a harmadik. — Ha térdre esel, mit kapsz? — válaszolom. — Amit a koldus. Alamizsnát! S a koldus koldus marad, és dicséri az adakozókat, milyen jölelkűek, nemesek . . . — Hogy az ördög bújjon beléjük! Még alamizsnát sem adnak! A csendőrt is rád uszítják, hogy elvegyék tőled az utolsót! ... — Beszélj, Túrok Misa! Te meg hallgass! — szól Vaszil a közbeszólóra. — Látjátok, mi a helyzet — folytatom. — Mi sokan vagyunk, ők kevesen... — Ügy ám! — Már nem egyszer figyelmeztettük az urakat, ne kínozzák árverezéssel a népet, mert a néhány hektáros gazdának nincs miből fizetnie ... — Nincs, az istenit!... sóhajt fel valaki. — Nem hallgattak a szép szóra — mondom. — Hát most megkapták a magukét! A végrehajtókat a čertižnéi laktanyában őrzik. Világos nappal még az orrukat sem merik kidugni... — Az agrár képviselők majd kiszabadítják az urakat! — A cimboráikat! A bank is a kezükben van. Ha nem törlesztesz, küldik az egzekválót! — Már régen összepaktáltak ők! — ... És most jönnek gyűlést tartani! — A legjobbkor — dörmögöm. — Mintha a mi hívásunkra jönnének! — Ezt te mondod, a kommunista elnök? — kérdezi mosolyogva az agrárpárti Nyi- kolaj Hanuliak. — Bizony, én mondom! A mi hívásunkra jönnek! Ha a ti képviselőitek most kinyitják a szájukat, a nép nekünk adja a voksot! Többen felnevetnek. Körülnézek. Két kezemen is megszámlálhatnám köztünk az agrár- pártiakat, a többiek hozzánk tartoznak. Mi nem azért jöttünk ide, hogy tapsoljunk Karamanéknak, hanem hogy a saját fülünkkel halljuk, mivel rukkolnak ki az ellenfeleink. — De lesoványodtatok! — szólok az agrárpártiakhoz. — A tagjaitokat nem érdekli, hogy mit mond majd a képviselő úr? — Szóltunk nekik ... — A borjút kötélen szokás a vágóhídra vonni! — jegyzi meg a mi Vaszilunk. — Ügy ám... — bólogatnak a mieink, hogy csípjenek egyet a hallgatagon álló agrárpártiakon. — Ha közömbös a szív, napestig beszélhet az aranyszájú pap, akkor sem telik meg isten hajléka! — mondom én. hullám hullámot tör
