Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - Vörösmarty Géza: Kempelen Farkas (1734—1804)

nőén rajzolt, a rézmetszéshez is értett, bámulatos nyelvtehetség volt, hét nyelven beszélt. Kempelen tehetsége feudális szemléletű osztályában elforgácsolódott. Műszaki képességeit főleg olyan „érdekességek” elkészítésére kellett pazarolnia, amelyek az udvar tetszését, szórakozását kielégítenék. Ilyen udvari szórakozást szolgált sakkozógépe is. Elkészítésének története az egyik bécsi udvari estélyen kezdődött, ahol két francia különféle mechanikai-mágneses mutatványokkal szórakoztatta a megjelenteket. Az udvari emberek csodálattal nézték az egyszerű mutatványt, el voltak tőle ragadtatva, kellő természettudományos műveltségük híján nem tudták ésszel fölérni. Maga Mária Terézia is el volt bűvölve a látottaktól. Kíváncsian fordult Kempelenhez, hogy megtudja a véleményét a bemutatóról. Kempelen azt a megjegyzést tette, hogy ő sokkal különb mutatványra képes. A királynő szavát vette, majd szabadságolta a feltalálót. Ö pedig bezárkózott Pozsonyban Duna utcai házába és rövid fél év elteltével elkészítette a sakkozógépet. A gép egy fából faragott törököt ábrázolt, mely karját gépiesen mozgatta és a sakk vagy matt figyelmeztetéseit fejbólintással adta ellenfele tudtára. A tudós gép belsejébe kerekeket és rugókat épített, melyek zaja működés közben szakadatlanul hallattszott. A gép rejtélye egy fél századon át izgalomban tartotta Európát és Amerikát. Mária Terézia boszorkányságot sejtett a dologban. A bemutató után ilyen kérdéssel fordult Kempelenhez: „Ön talán boszorkánymester, kedves Kempelen úr?” A gép hírét fokozta, hogy Európa főúri sakkozói fölött sorozatos győzelmet aratott. Legyőzte Pál orosz nagyherceget, II. Frigyes porosz királyt, majd később Napóleont is. Óriási összegeket ajánlottak fel az uralkodók a gépért, csak hogy megtudják a gép titkát. II. Frigyes meg is vásárolta s nagyon csalódott lett, amikor a gépezet titkát megtudta, mert állítólag egy sakkozó törpe volt benne elrejtve. A gép később Párizsba, majd Amerikába került és a hírek szerint 1854-ben Philadelphiában egy tűzvész alkalmával elpusztult.

Kempelennel zenés színdarabokat írattak a bécsi udvari színház számára és az uralkodócsalád műkedvelő színielőadásaira is. írt alkalmi költeményeket udvari ünnepélyekre. A beteg Mária Teréziának kereken gördülő, automatikusan mozgatható betegágyat konstruált, hogy a beteg uralkodónő ne legyen helyhez kötve, s ne unatkozzék. Vízépítészeti ismeretek birtokában a hegyről lefolyó víztömeget felfogta, s a schönbrunni kastély parkjának szökőkúthálózatát látta el ily módon vízzel. Megépítette a budavári vízműveket is. Üj rendszerű kútjait malmoknál, hámorműveknél és bányákban alkalmazták. Kempelen sokáig kísérletezett a gőzgépekkel. Kísérleteinek eredménye sok kiváló újítás volt, még Wattot, a gőzgép feltalálóját is megelőzte az új erőátvitel munkába fogásával. „Tűzzel és párával dolgozó alkotmányai” merítették a vizet a Ferenc-csatorna építésekor. Erről a „Magyar Kurir” 1793-ban a következőképpen számolt be: „Kempelen udvari Tanácsos úr által találtatott és készített vízmerítő alkotmánnyal próbát tétetvén, ezen vízi csatornát készítő társaságnak igazgatója gr. Apponyi úr tellyes meg elégedé- sével tapasztalta annak hasznos voltát.”

Szerkesztett Kempelen a vak Paradis Teréz zeneművésznőnek egy írógépet, „mely képessé tette gondolatait saját kezűleg nyomtatván domború betűkben.”

Kempelen igen nagy jelentőségű találmánya volt a beszélőgép. Tíz évig dolgozott rajta. így ír erről: „Már 1769-ben, amikor sakkjátékosomon dolgoztam, különböző zenehangokat kezdtem tanulmányozni abból a célból, hogy közülük kiválasszam azokat, amelyek az emberi hangot leginkább megközelítik; de a sok hangszer között nem akadtam egyetlen egyre sem, mellyel megelégedhettem volna.” Egy alkalommal egy véletlen folytán mégis megtalálta a megfelelő hangszert. Egyik vidéki sétája alkalmával figyelmes lett a falusi kocsmából kiáradó hangokra. Bent a söntésben legények mulattak dudaszó mellett. „Rendkívül megörültem a felfedezésnek — írja Kempelen. — Megvallom, zene soha olyan nagy gyönyörűséget még nem szerzett nekem, mint a lenézett duda siralmas búgása. Kezembe kerítettem és játszani kezdtem rajta a mélyhangú síp dörmögtetése nélkül. Sikerült is. Meg akartam venni a hangszert, de nem adta.” Kempelen hosszas könyörgésre egy nádból készült sípocskát kapott a dudástól. Sétájáról visszatért a városba és rögtön ki is próbálta. Egy közönséges fújtató vascsövébe illesztette a sípot. Ez volt Kempelen első kezdetleges beszédutánzó szerkezete. Később tökéletesítette, és a szerkezet eléggé tiszta gyerekhangon ejtette ki a szavakat. A beszélőgép külföldre került idővel és az egyik londoni kollégium természettudományi múzeumában őrzik

231