Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Keszeli Ferenc: Versek
Keszeli Ferenc morbid poétika emlékek nélkül tengődve minden hajnaltól minden hajnalig a legfrissebb álom terhével átvirrasztani egy lélegzetet végigfuldokolni az álom és ébrenlét lápos határait feleszmélni az életveszély zárójelei között hajózni elszántan trójából trójába övig a marokkal összehordott sivatagban a nyakig becézetlen réteken a naponta kilakoltatott utcán a szedett-vedett tengerek hullámvölgyein eszelős unalommal gázolni tovább harmatban verejtékben csokoládémázban a térden összetákolt mindennapi tisztasággal arcodon a leltározatlan látomások között mélyen a homlok gyökeiben raszter a szem tisztája csípává dagad bejárhatóvá nő a nullapont nem lépheted így át a rubikont s a feldobott kő zeniten marad most csenevészül betűvé a hang dadogni kezd a címzetten levél adiost mond és mégis visszatér de csők kondul mint mozduló harang határtalanná mosódó haza fekete-fehér fémes párbeszéd igaz marad a képlet igaza látom a színek ikerpár szavát hallom a hangok harsogó neszét s a természetről lehull a brokát kalendárium az ágy alatt egy parázs lángrakészen egy érintetlen kéz az asztalon ... ablak-álarcban nyílás a falon kedd bámészol be a pőre résen Schubert Gyula: Apám (olaj), 1928 204
