Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - JEGYZET - Mártonvölgyi László: Centenáriumi emlékbeszéd helyett
Pongrácz Kálmán sokáig élt Szolnokon. Évekig távolmaradt a kiállításoktól, „ritkán adott magáról életjelt, szerénységgel tartotta magát távol az élet mozgalmaitól” — írta róla Lyka Károly. Bár Szolnokon mindene megvolt, a csehszlovák köztársaság megalakulása után honvágya támadt, s hazatért. Zobori műtermében dolgozott tovább, majd élete utolsó szakaszában kiköltözött a bátyja, dr. Pongrácz Géza birtokára, hírnévvel és érvényesüléssel mit sem törődve szerényen és visszavonulva alkotott. 1903. szeptember 27-én halt meg Cabaj-Csáporon. A nyitrai családi kriptába temették el. 1894-ben szerepelt először a Műcsarnokban, s már az első kiállításával osztatlan sikert ért el. Ezt a tárlatot a müncheni Kunstverein kiállításai követték, majd a párizsi és római tanulmányútja után ismét a Műcsarnok a nyitrai városráza nagytermében rendezett gyűjteményes kiállítást 1922-ben. Természetfestő volt — írta róla Lyka Károly — gyermekkora vidéken telt el. Ez a vidék, a szlovákiai táj később sok képén jelentkezett, mint például a magyar Szépművészeti Múzeumba került az Árvái Vár címűn. Ilyen képek még: A tomosi fasor, A téli Zobor, A strecsnói vár és a Ghymesí vár. Az ismert Vaskapu című képéért a milenneumi kiállítás alkalmából aranyérmet kapott. A festményt ma kiállítások idején a nyitrai kerületi galéria főfalán lóg. Pongráczot sokszor ihlette meg a szolnoki hangulat is; Zagyva című képe szintén a Szépművészeti Múzeumba került. Megihlették a szociális témák is. A Fergeteg előtt címmel ismert képén egy szerény parasztasszonyt örökített meg, aki a vihar elől rozzant viskójába menekült. Önarcképét egy bécsi tisztelője kérésére festette meg. A szolnoki művésztelep ma ismét virágzik, különösen a fiatalabb festőnemzedék látogatja: Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Gácsi Mihály és Simon Ferenc. Az egyik alapítótag, Pongrácz Ferenc neve azonban szűkebb hazájában elfelejtődött. Igyekeztem tehát elmondani róla — ha kissé megkésve is — amennyit csak tudtam. Mártonvölgyi László Cnik Jejim Semjonovič: Gondozzuk kulturális emlékeinket! (1967)
