Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - JEGYZET - Gyüre Lajos: Móra Ferenc kapcsolatai a Kassai Naplóval
A csehszlovákiai magyar irodalmi köztudatban évek óta él az a megalapozatlanul elterjedt hit, hogy a két világháború közötti időszakban Móricz Zsigmondon, s a Fábry, József Attila kapcsolaton kívül a magyarországi és csehszlovákiai magyar írók nem közeledtek egymáshoz, a magyarországi írók-költők nem publikáltak a szlovákiai magyar sajtóban, s nem jöttek Csehszlovákiába, nem ápolták a két nép közötti barátságot, illetve sorsára hagyták a kisebbségbe szakadt magyarságot. Ezt a nézetet ma már a megalapozott irodalomtörténeti kutatás eredményeit ismerve módosítani kell, s valószínű, ha a vidéki lapok híranyagát és irodalmi rovatát — bármily szegényes és alkalomszerű is — gondosan áttanulmányozzuk, akkor teljességgel pontatlannak kell tartanunk. Bizonyíték erre Turczel Lajosnak Két kor mezsgyéjén című könyve, Botka Ferencnek a Kassai Munkás-ról kiadott tanulmánya, és nem utolsó sorban Varga Rózsának az Osztraván megjelent Magyar Nap ról írt Keressétek, ami ösz- szeköt című munkája. De ugyanakkor a Kassai Napló irodalmi hagyatéka is alaposan rácáfol a fenti — immár tarthatatlan — állításra. (A Kassai Napló napilapként — hétfő kivételével —, 1919-től 1929-ig jelent meg.) Hasábjain, ha nem is rendszeresen — és sok esetben a többször változó szerkesztők személyes hozzáállásától, ízlésétől, politikai hovatartozásától és irodalmi Jártasságától függően — igen tekintélyes, magasszintű irodalmi anyag jelent meg a lap megalapításától kezdve megszűnéséig. Olyan fémjelzett neveket találunk itt — a világirodalmi résztől eltekintve — mint Ignotus Hugó, aki a lapnak egy időben belső munkatársa is volt, Ady Endre, Szabó Dezső, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Babits Mihály, Molnár Ferenc, stb. akiknek írásai némely esetben első közlésben itt jelentek meg, kihasználva a szabadabb közlési lehetőségeket. A lap természetesen közölt olyan írásokat is, amelyek sem akkor, sem ma, nem tarthatnak számot az irodalom elnevezésre. Annak ellenére ez mit sem von le abból az értékből, amit a többi nagy név jelentett az olvasó számára. Az említett írók-költők között Móra Ferenc a KN megjelenésének utolsó évében különleges helyet vívott ki magának. Közelebbről vizsgálgatva az indokokat, arra a megállapításra jutunk, hogy ez a kiváltságosnak mondható helyzet — mely inkább a lapnak kitüntetés, mintsem Mórának — nem csupán a jótollú írónak szól, hanem egy eddig feltáratlan közelebbi kapcsolatnak, barátságnak tudható be. Móra Ferenc 1923. november 11-én jelenik meg először a lap hasábjain Októberi emlékek című írásával. Az ugyancsak szegedi Juhász Gyula valamivel korábban, 1922 karácsonyában két versével, majd 1924-ben hat költeménnyel szerepel, míg 1925-ben Győry Dezső főszerkesztősége idején a versek száma 10-re emelkedik, melyek közül valószínű, hogy többségük első közlés. így például a Dicsőség Adynak (1925 II. 22-én), A régi kispap (1925 IV. 25-én), Megint tavasz (1925 V. 17-én), Én költő vagyok (1925 VI. 7-én), és az Arany batár című, mély nem is szerepel Juhász Gyula Összes versei-ben (Szépirodalmi Kiadó 1959.). Móra 1925 IV. 12-én jelenik meg újra a lap hasábjain Az oroszlánetetők című elbeszélésével. Győry Dezsőnek a laptól való kiválása után esik a KN színvonala, az irodalmi rovat egy időre teljesen elmarad, s csak 1928 április 20-tól, Keller Imrének, az új főszerkesztőnek hivatalba lépésével éli újabb reneszánszát. A Keller szerkesztette első szám (1928 IV. 21, szombat) Molnár Ferenc írását hozza, az ünnepi, vasárnapi számok pedig ezután rendszeresen irodalmi melléklettel jelennek meg. Üj rovatok gazdagítják a lapot, így például a Gyermekvilág, később megindul a Tudományos, Művészeti, Pedagógiai Napló, külön fejléc alatt, megjelenve olykor a hétköznapi számokban is. * 1974 februárjában emlékezünk Móra Ferenc halálának 30. évfordulójára. jegyzet Móra Ferenc kapcsolatai a Kassai Naplóval*
