Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - HAGYOMÁNY - Szántó György: Anton Straka budapesti kultúrestje
3. Csehszlovákia művészete — vetített képekkel és magyarázattal (Építészet, festészet, szobrászat, iparművészet, népművészet). Felolvassa: Redlinger Gábor. 4. Dvorák: Néger kvartett d-moll Allegro ma non troppo. — Lento. — Molto vivace. — Vivace ma non troppo. Elő adja a Fenyves vonósnégyes: Fenyves Alice, Fenyves Lóránd, Nagy István, Sassy Iringó. Hittsa-. Szünet 5. Csehszlovák modern költők versei magyar fordításban: a) Hviezdoslav—Krčméry: Dal b) O. Brezina—Straka: Anyám c) J. Wolker—Márkus: Roentgen Előadja: -Torday Judith, szavalóművésznő 6. a) Drdla: Otázka (Die Frage) b) Dvorák: Szláv tánc e-moll Előadja: Fenyves Alice, hegedűművésznő, zongorán kíséri: Faragó György 7. a) J. Novotny: Die Muschel, op. 4 b) K. BendI: Dal a „Zigeunermelodien” c. ciklusból c) Dvorák: Iván áriája a „Szent Ludmilla” c. oratóriumból („In Staub, Ihr Allé”...) Énekli: Kálmán Oszkár, a M. Kir. Operaház tagja, zongorán kíséri: Fleischer Antal, operaházi karnagy. 8. Fr. Šrámek: „Június”. Színjáték egy felvonásban. Fordította: Anton Straka. Előadják: az Erzsébet Népakadémia műkedvelői. Ledinszkyné — Czigány Rózsi Jani — Vámos Tibor Lidi — Pollák Alice Losan — Steffek Jenő kezdete este fél 8 órakor Jegyek kaphatók: A Zeneművészeti Főiskola portásánál és az Erzsébet Népakadémia székházában (VII. Szentkirályi ucca 7) Érdemes felfigyelni arra, hogy Straka nemcsak a cseh és szlovák irodalmat és zeneművészetet, hanem a többi művészeti ágat is megfelelőképp népszerűsítette Magyarországon. Külön figyelmet érdemel, hogy Straka jóvoltából budapesti nyílt fórumon már ekkor felhangzott Jirí Wolker magyarul. (Már József Attila is dolgozott ez idő tájt Wolker és Bezruc verseinek fordításán, 1932-ben látott napvilágot pl. a sziléziai bárd Ki áll helyemre című költeménye magyarul, ami mögött ugyancsak Straka kezdeményezését és ösztönzését kell látni). Az előbb idézett műsorlap azt is elárulja, hogy Straka nem csupán műfordítók számára készített nyersfordításokat, hanem ő maga is költői és prózai alkotások művészi tolmácsolója volt. E második kultúrestről 1932-ben nemcsak a sajtó emlékezett meg: az Erzsébet Népakadémia főtitkára megelégedett hangú levélben mond köszönetét a csehszlovák követségnek és külön Stra- kának, kiemelve az ő odaadását és áldozatkészségét, amellyel az akadályozott vállalkozás szereplőiben a lelket tartotta, és biztosította az est sikerét. Anton Straka életét, jellemét, törekvéseit aránylag jól ismerjük, ámbár tudatunkban még egy s más helyreigazításra szorul, ami származását, nemzetiségi hovatartozását, politikai állásfoglalását illeti. Még Szabó Lőrinc tudatából is így tör fel az emlék a Huszonhatodik év egyik (18.) szonettjében: „No de, komolyan, édes: hova lett / Sztraka, a hű cseh? Mint mi, úgy örült / utazásunknak, végre sikerült! / (A Barlangra ő figyelmeztetett.) / Hova lett?...” Ügy tűnik föl, hogy személyét, munkásságát leginkább csak népeink irodalmi kapcsolatainak, szlovák, cseh és magyar írók találkozásainak, együttműködéseinek megteremtése kapcsán emlegetjük, s nem foglalkozunk eléggé Anton Straka irodalmi, műfordítói és publicisztikai művével, amely külön kutatást és értékelést érdemel. Hadd hívjam föl a figyelmet arra is, hogy még nincs összegyűjtve és földolgozva az irodalomtörténeti szempontból oly felbecsülhetetlen értékű Straka-hagyaték sem.
