Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - Turczel Lajos: Kós Károly pályája és példája

Kós vallomásaiból és az építőművészetével foglalkozó Irodalomból (főképp Paál Balázs 1971-ben megjelent monográfiájából) tudjuk azt is, hogy a régebbi művészeti áramlatok közül az angol preraffaelita mozgalom állt Kóshoz a legközelebb. Ez a mozgalom — melynek ihletése nélkül a szecesszió szinte elképzelhetetlen — már a XIX. század derekán példát mutatott a népművészet alkotó felhasználására azzal, hogy a helyi népi-építészeti hagyomány segítségével megteremtette az angol nemzeti építészeti stílust. Kós a preraffaelita mozgalom nagy alkotóiban — a „Művészetet mindenkinek!” elvét hirdető Ruskinban és a dolgozó ember korszerű otthonát tervezgető Morrisban — a művészideáljait látta. Azt a nyaralót, mely később neki és családjának állandó otthona lett: a kalotaszegi Sztánán épített híres „Varjúvár”-at a morrisi elképzelések szellemében tervezte meg. A preraffaelita művészekhez hasonlóan az építész Kóst is sokoldalúság jellemzi, alkotó érdeklődése az iparművészetre, grafikára és könyvművészetre is kiterjed. Első két könyvének, könyvecskéjének, az Attila királról ének című balladának és a Régi Kalotaszegnek nemcsak a rajzait, metszeteit készíti, hanem a betűtípusokat, díszítést és kötést is saját maga tervezi. Hasonló módon jár el rövid életű népművelő hetilapjának, a Kalotaszegnek kiadásánál. Ezt az összetett könyvművészeti teljesítményt később azzal is tetézi, hogy néhány művét (az Attila-ballada második kiadását, az Erdély köveit és a Kaláka kalanedáriumot) saját öreg nyomdagépén állítja elő, és a kötést is ő végzi el.

Többen megírták már, hogy Kós szépírói tevékenysége képzőművészeti alkotómunkássága hatására bontakozott ki. Hosszú ideig csak a képzőművész munkájának mellék- termékeként, kiegészítéseként nyilvánult meg, később azonban önálló és egyenrangú művészi kifejezésmódként kristályosodott ki. Persze, az is magától értetődő, hogy a két tevékenység között a kölcsönhatás mindvégig termékeny és intenzív maradt. László Gyula hivatkozik olyan állításokra, hogy „Kós Károly egy-egy regényének, színdarabjának megírása előtt megrajzolja a szereplőket, s írás közben mintegy ezekkel beszélgetve, ezeket figyelve bontja ki jellemüket és cselekedeteiket.” Szépprózájának és drámámnak régebbi és újabb méltatói szinte kivétel nélkül rámutatnak az író építőművészi látásmódjára; arra, hogy írás közben is a képzőművész szemével látja a világot. Ezzel kapcsolatban Varró János, a Kós Károly, a szépíró című kismonográfia (Bukarest, 1973) szerzője a következőket írja: „A képzőművész szeme első pillantásra mindig a dolgok külső tulajdonságait: formáját, színét, tömegét stb. ragadja meg, mivel számára a külső tulajdonságok képezik a dolgok láttató jegyeit... Kós a dolgokat mindig környezetükbe szervesen beleágyazva látja és ábrázolja, minek következtében írásai jól megkomponált, zárt művészi képek sorának benyomását keltik.”

Az a tény, hogy Kós élethivatásul a képzőművészetet választotta, és az írásra mint önálló tevékenységre sokáig nem gondolt, elégséges magyarázatul szolgál írói talentuma kései beérésére. Legkedvesebb könyvét, a Varjú-nemzetséget ugyan még a húszas évek első felében írta, de irodalmi munkássága csak a harmincas években teljesedett ki és vált folyamatosabbá.

A huszas években Kós olyan nagyarányú közéleti tevékenységet fejtett ki, hogy szinte a kisebbségi élet mindenesének lehetett őt tekinteni. Először a politikai erők szervezésével próbálkozott meg, de az általa alapított Erdélyi Néppárt az úri politika mesterkedései következtében nem bizonyult tartósnak. A szellemi élet szervezésében viszont rendkívül jelentős sikereket ért el. 1924-ben az ő kezdeményezésére alakult meg az Erdélyi Szépmlves Céh, mely a kisebbségi írók műveinek nagy kelendőséget biztosított, s 20 év alatt körülbelül 160 könyvet jelentetett meg. A Szépmíves Céh megalakulása tette lehetővé az Erdélyi Helikon néven ismert írótömörülést és a hasonló nevű folyóirat kiadását. Az 1930-ban megvalósult képzőművész-tömörülésnek: a Barabás Miklós Céh-nek megszervezésében Kósnak szintén oroszlánrésze volt.

Kóssal kapcsolatban sokszor emlegetik a transzilvanizmus elméletét. Ennek az elméletnek egyik kezdeményezője, illetve az új viszonyok közti felújítója és népszerűsítője valóban a politizáló, irodalomszervező és író-alkotó Kós Károly volt, de a transzilvanizmus misztifikálásában, ködösítésében neki nincsen szerepe. Nála a transzilván gondolat Erdély nagy történelmi tradíciójából táplálkozott és az erdélyi népek: magyarok, románok, szászok sorsközösségén alapult. Ilyen transzilvanizmus volt jellemző már az 1921- ben kiadott híres politikai röpiratra, a reálpolitika elveit való Kiáltó Szóra, melyet Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal együtt Kós fogalmazott meg. „Kós transzilvánizmusá-