Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - Kindernay Ede: Indiánok a wisconsin folyónál

Az autósztráda végtelennek látszó szalagján száguldottunk százhúsz mérföld sebességgel. Az út melletti benzinkutak, büfék, éttermek épületei váltakoztak. A legkülönfélébb reklámokkal teleírt hirdetőtáblák maradoztak el mögöttünk. Helyenként a búzát, kukoricát, zöldségtáblákat és a gyümölcsösök sávjait zöld legelők váltották fel, rajtuk barna-fehér foltos tehenek százaival — és mintha csak a filmkockákból léptek volna elő: lovon ülő cowboyokkal.

— Közeledünk az indiánjaidhoz, mindjárt elérjük a Wisconsin folyó völgyét — jegyezte meg Józsi.

Kedves sógornőm, Patrícia japán mintájú legyezővel legyezgette magát és rám se nézett. Miért hűsíti magát, furcsállottam. A kocsi ugyanis légkondicionált volt, kellemes tizenöt fokos levegő uralkodott bent a kinti harmincöt fokos hőséggel szemben. Az autosztráda mentén nagy táblák hirdették az irányt a rezerváció felé: exit Wisconsin Dells tíz mérföld, öt mérföld, egy mérföld. Fékezés — letértünk a mellékútra, amely felett nagy tábla hirdette: Wisconsin Dells Reservation of Indians Winnebago. Egyelőre semmi mást nem láttam, mint erdőket, hiába meregettem a szemem. Végre nagy parkolóhely tárult elém néhány ezer kocsival. Leparkoltunk és gyalog folytattuk utunkat a hatalmas cölöperőd felé. A múlt század első felében épített Amerikában hasonló erődöket a hadsereg. A bejárat fölött az erőd neve: Fort Dells, és a benti látnivalók felsorolása: Frontierland — határföld, Adventureland — kalandok földje, Childrens farm — gyermek-farm, Indianland — indiánföld. _______

— Mit jelentsen ez? — kérdeztem csalódva Józsitól. — Én úgy hittem, hogy az itteni erdőkben indián törzsekre bukkanunk, akik sátrakban élnek, szabadon vadásznak és áldoznak Manitounak. Ehelyett pedig erődbe dugják őket.

— Valamire rájöttél. Hát, így van, ha nem is egészen. Vadászatból, halászatból már nem lehet megélni a rezervációkban. Termőföld meg úgyszólván nincs. Mert ha volna, nem adnák ezt a területet az indiánoknak. A kapitalista vállalkozók rájöttek, hogy az indiánok mutogatásával jól lehet keresni. Ezért szerződést kötöttek az itteni törzsekkel, kifizetik őket aprópénzzel, a zsíros hasznot pedig ők vágják zsebre. A winnebagók rájöttek, hogy ez még mindig jobb, mint lassan nyomorogva kipusztulni a rezervációban. Ezért ősi ruhájukba öltözve mutogatják magukat a Fort Dells erőd Indianland részében. Majd megnézheted őket. Mosolyognak, kedvesek, alázatosak. Így fogadják a sápadtarcú turistákat, nem pedig harci ordítással és nyílzáporral, mint százötven éve tették volna. Máskülönben a közeli Wisconsin Dell városkában élnek. Mindezeknek utánanéztem. Nem akartam ünneprontó lenni, ezért nem szóltam előbb.

Erre nem számítottam. A kapitalisták felépítenek egy cölöperődöt, óriási területet kerítenek be körötte és itt mutogatják az indiánokat a turistáknak. Kész cirkuszi De nézzük, mit nyújtanak az öt dolláros beléptidíjért.

Közvetlenül a bejáratnál magas torony vonja magára a figyelmemet. Dells Totem tower — torony, háromszáz láb magas, a tetején kilátó, a gyorsliftért egy dollár a taksa. Józsi Patríciával taktikusan előre sétált, nehogy eszembe jusson javaslatot tenni a felutazásra. Az erődítmény főterét múlt századi stílusban készült épületek övezték: posta, előtte a hagyományos postakocsi várja az utasokat újabb dollárok lefizetése ellenében kis körutazásra, a csillagos sheriff-lakás, a saloon, korhű berendezéssel és személyzettel, szatócsüzlet régi berendezéssel, de mai árukkal, patkolókovács műhely, borbély, fürdőház fakádakkal, bank, iskola, fatemplom.

A főtér középső bekerített részét nagy tömeg vette körül. Több cowboy-páros a vadnyugati filmek legizgalmasabb jeleneteit játszotta el a bámuló nézőknek. Az egyik cowboy-kettős egymást ütlegelte. A másik pár vaktöltényekkel lövöldözött, a harmadik cowboy-kettős a lasszót és korbácsot próbálta ki nagy üvöltések kíséretében. Itt kivételesen nem kellett fizetni. A főtérről múlt századi stílusú melléképületekkel kövülvett farmra jutottunk. Mellette terült el a gyermekfarm, ahol a növendék háziállatok — a borjúk, csikók, bárányok, kiskecskék, kutyakölykök stb. a gyermekek rendelkezésére álltak. Továbbhaladva a fák között nagy emeletes ház húzódott meg hátborzongató felirattal: Haunted house — (a kísértetek háza). Elsiettünk előtte, inkább a három dolláros beléptidíj riasztott el minket, mintsem a kísértetek.

Ekkor észrevettem a sátrakat is a távolban. A Wisconsin folyóhoz érkeztünk. Csodás látvány tárult elénk. A folyó partján a festői környezetben köralakban helyezkedtek el az indián sátrak, a középpontban a törzsfőnök sátra, a totemoszlop és a kínzócölöpök.