Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - Párkány Antal: Az új hazában (Részlet a szerző „Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben” című monográfiájából )

mondanak, hogy „Munkács, ma Mukacsevo: város az ukrán SZSZK-ban. Műemléke: a vár.“125 A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig című, 1956-ban kiadott mű is csupán két helyen tesz egy kurta említést Munkácsról. A város neve mindkét utalásban csak a helységnevek között szerepel: „Ugyancsak a XIII. században épülhettek Simontornya, Körösszeg, Tokaj és Munkács (Mukacsevo) lakótornyai.“126 A másik — már a városra vonatkozó — mondat arról szól, hogy I. Rákóczi György „érdeklődését, erejét főként a várak, Várad (Oradea), Székelyhíd (Sacueni), Jenő, Görgény, Gyalu (Gilau), Munkács (Mukacsevo) újjáépítése kötötte le.“127 Ez minden, ami ezekben a a legújabban kiadott művészettörténeti művekben található a város építészetéről. Nemcsak a Schönborn-kastélyt, de a munkácsi barokkot sem említik meg a szerzők, noha az utóbbi könyv írói a történelmi Magyarország művészettörténetének részletes feldolgozására vállalkoztak. „Régóta érzett hiányt pótolni, gyakran ismételt kívánságot megelégíteni hivatott ez a könyv — milyen sikerrel, majd a használata mutatja meg.“126 Mindmáig valóban ez a másfél évtizede kiadott könyv nyújtja a legalaposabb és legkorszerűbb felvilágosítást a régi magyarországi művészet iránt érdeklődőknek. Hiányérzetünket azonban ennek ellenére sem tudja leküzdeni, mert például míg a Duna melléki kisközség, Körtvélyes (Hrušov) cibóriumáról említést tesz, vagy a későbbi eredetű és kevésbé nevezetes magyarbéli (Vetký Biel-i) és cseklészi (berno- lákovói) barokkról több helyütt is szó esik, érdeklődésen kívül maradt a munkácsi barokk. Márpedig Sas Andor négy évtizeddel ezelőtt közkinccsé tette tanulmányát, amelyet — a többi Munkácsra vonatkozó művével együtt — különösen a szovjet művészettörténészek és historikusok használnák szívesen forrásanyagként. Sajnos, olykor valahogy úgy vagyunk, hogy épp a „kéznél levőt“ nem találjuk. Bizonyításképpen hadd idézzük a fentebb jelzett művészettörténeti könyv szerzőinek — szerintünk nem teljesen indokolt — sajnálkozását: „A magyarországi barokk művészet irodalma mind az anyag rendszeres közzététele, mind a feldolgozás szempontjából eléggé hiányos, hézagos.'“129

Minden félreértés elkerülése végett megemlítjük, hogy egyáltalán nem a Művészeti lexikon vagy A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig című könyv szerzői kollektívájának a művét szándékoztuk elmarasztalni azért, mert nem találtuk meg benne azt, amit kerestünk és olvasni szerettünk volna. In médiás rés mondjuk el tehát azt, hogy Sassal összefüggésben valamilyen megmagyarázhatatlan — talán csak vélt — agyonhallgatási szándék, igazságtalanság ellen kívánunk így és itt szót emelni.

A történelmi vétójoggal ellentétben: az irodalomban mindenkinek lehet tiltakozási joga. Formabontó módon, nem az elő- vagy a zárószóban, hanem „valahol“ menet közben mi is élünk vele. Igaz, elsődlegesen bennünket, csehszlovákiai magyar kultúr- munkásokat terhel a felelősség azért, hogy Sas Andor irodalmi hagyatékának, kéziratainak bizonyos része elkallódott, s irodalmi alkotásairól sem látott napvilágot részletes és átfogó méltatás, összegezés. Irodalmi tevékenységével kapcsolatban a „habent sua fata libelli“ esetleges pejoratív értelmezése ellen — a mi hazai irodalmunkban — elsősorban nekünk kellene többet tennünk! Tudjuk, hogy nem a nosztalgia, hanem egy határozott terv: Sas Andor műveinek szakavatott válogatása és az eddig kiadatlan kéziratokkal együtt történő sajtó alá rendezése oldhatná meg ezt a régóta aktuális problémát.

Az alkalomszerű megszakítás után azonban térjünk vissza Sas Andor tanulmányaihoz.

A munkácsi barokk első nyomai — a szerző szerint — 1670 körül tűntek fel, miután Báthory Zsófia, II. Rákóczi György özvegye a munkácsi uradalmi kúriába betelepítette a jezsuitákat. A barokkot hosszú időn át az ellenreformáció művészetének mondták, s ebből eredően jezsuita stílusnak nevezték, ugyanis — ahogy ezt a munkácsi kúria esetében is láthatjuk — ez a rend sokat tett elterjesztése érdekében. A barokk valóban összefonódott azokkal az eszmei áramlatokkal, amelyek a reneszánsz életközelsége

125 Művészeti Lexikon. III. kötet. Budapest, 1967. 399. 1.

!26 Balogh Jolán, Dercsényi Dezső, Garas Klára, Gerevich László: A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. Budapest, 1956. 134. 1.

127 Uo. 308. 1.

126 Uo. 5. 1.

129 lm. 423. 1.