Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - #NÉV?

összpontosító elemzéseket illetően: „egy kizárólag műközpontúra szűkített irodalomtörténeti szemlélettel sok fontos mozzanatra csakis alaki lehet a felelet.“

De ez a felfogás még nem torkollik „heves modernizmusellenesség“-be Hiszen Veress Is amellett tör lándzsát, hogy az irodalomnak a valóság igényeihez alkalmazkodva kell megújítania önmagát. (Lásd Az irodalom — mint kommunikációs modell — bár ez a tanulmány egyelőre nem tesz többet, mint hogy 'kibernetikai műszavaikkal helyettesíti a megszokott irodalmi elnevezéseket. )

Ahogy az egyes portréik az esszé szabta k .reteken belül bizonyos mértékig önarcképek is, ugyanúgy saját stílusára vet fényt a Hemingway-esszében, melynek bevezetése, illusztratív szándékkal, a „Papa“ hangfényképező technikájával készült. Ez Veress Dániel széles ívű, cizellált, néhol barokkos mondataitól, elgondolkodtatóan meghöikkentő, ezért találó hasonlataitól teljesen idegen. Az ő mondatai Mikes tüzében edződtek.

Veress Dániel szellemi kalandozásai során irodalomtörténészként is fontos munkát végez, amikor elfelejtett, kellően sohasem méltatott művészekre és jelenségekre hívja föl a figyelmet. Ilyen a Németh László munkásságának csomópontjait remek érzékkel kitapintó Németh László, az esszéíró című dolgozata vagy az Iskola a határon Medve Gáborénak modelljét, az elfeledett Örley Istvánt megidéző írás, meg az előbbiekhez rangban is csatlakozó Georg Büchner és Dantonja.

Ha az olvasó mégsem egyértelmű elismeréssel végzi be a könyv elolvasását, az főként szerkesztésben okokra vezethető vissza. A kalandozás ötletszerűsége eltérő jelentőségű, irányultságú és színvonalú műveket sodort egymás mellé, nem sikerült az egész kötetet egységes rendező elvnek alárendelni, s így a szellemi önarckép helyett egy sokoldalú érdeklődés keretezte mozaikot kapunk. (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971.)

Jankovics József

(holmi)

(A cím Bessenyei művét, ezt az erről is, arról is értekező, ezt is, azt is fölvillantó gyűjteményt idézi, melynek legfontosabb sajátossága a sokszínűség, a különféle — akár egymástól független — témájú írások egymás mellé rendelése. Holminkban — melyet a tájékoztatás igénye hívott életre — helyet ikap ez is, az is — az író-olvasó találkozók híreitől kezdve az irodalmunkkal foglalkozó magyarországi, erdélyi vagy éppen vajdasági írások regisztrálásán (arra érdemes esetben: ismertetésén) át az írószövetség Magyar Szekciójának apró híranyagáig minden olyan esemény, amely irodalmi életünkkel kapcsolatos. Most pedig következzenek a legutóbbi hónapokról szóló tudósítások! )

Az Élet és Irodalomban (1972/48) Urr Ida emlékezik meg Vozári Dezső haláláról. Írása vázolja Vozári életútját, s tömören, de találóan jellemzi „Érdekes hangulatvilágú, sanzonszerű, sokszor groteszkbe hajló“ verseit, melyek „nagy elismerést szereztek számára a két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában", mert hangot adtak „a kor problémáinak is, a modern városi ember érzésvilágának és a költő antifasiszta, kommunista felfogásának.“