Irodalmi Szemle, 1973
1973/10 - Arató Endre: Fábry Zoltán Petőfiről
herényi levele: „vajha soha többé a nyilvános életnek mégcsak küszöbére se kényszerítene sorsom.“ S itt kapcsolja be Fábry Adyt is az egybevetésbe, hangsúlyozza: a körülmények indokolják, hogy József Attilánál erőteljesebb volt „az elárvultság érzete“. Petőfi és Ady az egész országban ismertek, híresek, történelmi személyiségek voltak. Petőfit és 1848—49-et azonosították, versei történelmet csináltak. Gondoljunk a Talpra magyar hatására, vagy arra, hogy költeményei a főrendeket félelemmel töltötték el, s egyengette a jobbágykérdés gyors megszavazását, amelynek nyomatékot adott az a hír is, hogy Petőfi 40.000 paraszttal a Rákos mezején áll. „A véres csaták, a győzelmek és vereségek kottáját Petőfi versei jelentik, a tömegsírnak ő a legendája és máig élő eltemetetlenje." Hasonló volt Ady küzdelme „a magyar pokollal“, az ország színe előtt folyt párharca Tisza Istvánnal, „és amikor győz az őszirózsás forradalom, trónusára szimbólumként a költőt ülteti: szavai, harcai győzelmét, igazoltságát.“ Mennyire más volt József Attila helyzete. Mikor meghalt, a Szép Szó az ország szégyenét fedte fel: milyen elhagyatottan halt meg a nagy költő, Horthy-Magyarország áldozata. De kövessük tovább az egybevetést. Petőfi és 1848—49 ellenfele a feudális, despotikus reakció két bástyája, Ausztria és a cári Oroszország volt. „A vers célba talált, fegyver fegyveren szikrázott.“ Ady ellenfele, Tisza István „férfi volt tévedésében és férfi halálában is. De Horthy, a se nem osztrák, se nem magyar admirális, ez c<z ad hoc államfő, mint egy lehetetlen országhelyzet azonos önkifejezése, erőszakait meg- fejelése?! Horthy-Magyarország a dzsentri uralom negyed évszázaddal meghosszabbított prolongálása volt: gőg és áporodottság, unalom és türelmetlenség országlása, neobarokk kulisszák és tiszazugi méregkeverők, lovaspólók és csendőrsortüzek, úri murik és statáriumok, százezer holdas uraságok és a hárommillió koldus Magyarországa „.. S a koldusok egyik legszegényebbje: József Attila, az ország legnagyobb költője.“ Petőfi koltói nászát egy egész ország kísérte figyelemmel, a költő családi élete a nyilvánosság ügye. Amikor özvegye férjhez megy, az egész ország elfordul tőle. ..Adyt Lédája Párizsba bújtatja és bujtogatja, Csinszkája kastélyba házasítja, de Józsuf Attila? ((Feleségemmel együtt hosszabb idő óta szószoros értelemben éhezünk... Nam fűtünk. Nincs cipőm... Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, melyet a feleségem prézlinek rakott el régen ... Az éhséget megszoktam ... Egyetlen közönséges keskeny díványunk van. Azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, ehhez kevés a szerelem ...»“ Petőfi szerelmi költeményeit minden szerelmes énekelheti, József Attila átkának, kínjának ismétlésében a nyelv akadozik, a torok kiszárad. Ady küldhetett Lédának búcsúzóul „elbocsájtó szép üzeneteket“, s a háborús egyedüllétben Csinszkája utolsó menedéke, szerelme, embersége melege volt, de József Attilának csak az átok maradt. A gyilkos magyar költői sors, amelyről Fábry oly gyakran írt, áll ebben az egybevetésben előttünk. József Attila életének tanúsága rácáfol Petőfi intésére: „Tanuljátok meg, mi a költő, És bánjatok szépen vele ... S habár más nemzet föl se venné A költőket, ti magyarok, Költőitek előtt, ti nektek Illő, hogy fejet hajtsatok.“ Nagy baj, ha egy nép nem olvassa költőit, s az a kor, amely intésüket nem fogadja meg, bajba kerül. „Petőfi, Ady és József Attila magyar törvénytáblák lehettek — írta kritikusunk —, de a törvénytáblákat csak József Attila esetében fordították oly kirívóan visszájára, jobbról ás balról egyformán oly könnyelmű tékozlással a falnak, hogy azok megrepedtek és költőt öltek, életet oltottak.“ Ugyanakkor szerzőnk joggal állapíthatta meg, hogy Petőfit és Adyt kivéve költő ennyire nem élt még népe tudatában, mint a közel másfél évtizede halott József Attila (a cikket Fábry 1948-ban írta). „És ha tegnap Petőfi-legendáról, vagy \dy- kultuszról beszélhettünk, akkor ma mindent eluraló József Attila-imádatnak vagyunk tanúi. Szívekben és intézményesen biztosítva él halhatatlansága.“
