Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - FIGYELŐ - Gyüre Lajos: Gulyás Mihály, a hites tanú
ség pólusait hidalta át. Komlós köztudomásúan a Nyugat mozgalmának volt tántoríthatatlan híve és részese, ez határozza meg témáit és szemléletét. 1925-ben, egy szándéka szerint tagadhatatlanul és harciasan apolitikus és látszólag a l’art pour l’art védelmében szót emelő tanulmányban írta le e rendkívüli figyelmet érdemlő sorokat: „A világnézetet hirdető művészet nem azért másodrangú, mert világnézet et hirdet, hanem mert hirdeti a világnézetet. Mint ahogy — Vischer, a régi német esztétikus hasonlatával élve — az a kávé, amelyben feloldatlan kockacukorba harapunk, nem azért nem kell nekünk, mert túl é d e s, hanem mert még nem az.“ (Az én kiemeléseim, R. P.) Ezekután nem is lep meg, hogy a meghökkentően kiélezett kérdés- feltevés után a szerző eszmefuttatása gyorsan megteszi az utat az elefántcsont- toronytól Ninivéig: „... hiszen a szépség éppen attól szép, hogy képei mögül világnézet dereng át... Azaz... a művészet nem kellemes idegizgatás, hanem a világ értelmes megmutatását jelenti.“ A megfogalmazások különbözhetnek, de — úgy vélem — bízvást állíthatjuk, hogy az irodalom ilyetén felfogása lényegében összhangban van mai irodalomtudományunknak árnyalt, az elkötelezettséget és a sajátos kifejezésmódot egyaránt tiszteletben tartó irodalomszemléletével. Márpedig ez Komlós munkásságának az évtizedek során más-más formában és más-más anyagon újra meg újra megnyilatkozó alapelve. Életművének másik nagy dialektikus feszültségét érintjük itt. Több, mint félévszázados írói és tudósi pályafutása során Komlós mindvégig megőrizte önmagával való szívós és makacs azonosságát, nobilis tartását, s ugyanakkor nyílt szívvel és elmével fogadta be a „táguló világ“ tanulságait, egyik legszebb példáját szolgáltatva annak, hogy nem az igazán következetes, aki megreked a mozdulatlanságban, hanem aki önnön törvénye szerint fejlődik. S ezért tudott összhangot teremteni polémia és tolerancia között is. Munkásságának fentebb kifejtett alapelvét szinte mindvégig polémikus lendülettel juttatta érvényre írásaiban (.megduplázódik az ereje, ha ár ellen fiszik,“ írta róla Somogyi Sándor), de ugyanakkor finom érzékkel tudta megérteni, sőt abszorbálni az egyéni alkata határain túl eső jelenségeket. Ha elfogadjuk — s el kell fogadnunk —, hogy az irodalomtudománynak nevezett diszciplína elméletből, történetből és kritikából áll, Komlós Aladár példásan demonstrálta életművében ezt a hármas egységet. Bizonyára sokan tapasztaltuk: ha olyan témával foglalkozunk, amelyről Komlós Aladár írt már (s mit nem érintett ő írásaiban, ami összefügg az utolsó száz év irodalmával), mindig találunk nála szempontot, ötletet, ídéznlvalóan pregnáns megállapításokat, melyek a művészet hús-vér formanyelvén fejeznek ki szigorú logikájú vagy rávillantóan szemléletes igazságokat. Ebben a leginkább Schöplinre emlékeztet, akire ő is szeret és tud avatottan emlékezni. Komlós Aladár sokévtizedes tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott a modern magyar irodalommal, annak részévé lett; életműve szép és reprezentatív fejezete a magyar irodalomtudomány történetének, és folyvást gyarapodik. Mindezekből pedig kiviláglik, hogy még ha nem vonzana is hozzá egyéni rokonszenv, tisztelet és csodálat, már csak önzésből, szellemi haszonlesésből is így kellene zárnunk e sorokat, amint zárjuk: „Isten soká éltesse Komlós Aladárt!“ Rákos Péter Gulyás Mihály, a hites tanú A Kozmosz Kiadó gondozásában rövid egymásutánban megjelent két könyv a Miskolcon élő, de szűkebb pátriáját nézve a Kassától alig néhány kilométerre levő Garadnáról származó Gulyás Mihály tollából. Mindikét regénye sok tekintetben önéletrajzi elemekkel van átszőve, s általuk így nemcsak egy falu zárt világába, de az író életébe is betekintést kapunk. Könyveiben (Az idő megfordul, 1969; Szélfúvás, 1971) rettenve ismerünk rá saját Ifjúságunkra, a frontra, a második világháborúra, amely minket, akkori 13—14 éves falusi suhancokat még nem döbbentett úgy meg a maga borzalmaival, embertelenségével, s néha csak romantikát: elhagyott fegyverek megszólaltatását, rühes lovak fogását, töltényhüvelyből készített virágvázáikat láttunk benne.
