Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Arató Endre: Fábry Zoltán Petőfiről

ébreszteni azokat a sarlósokat, akik hűtlenné váltak korábbi önmagukhoz, az eszméhez.

Petőfi forradalmat és szabadságharcot támogató ösztönző példájával szorosan egybefonódott a hamis ünneplés leleplezése, Petőfi eszméinek visszájára fordítása a méltatlan utódoknál. Ugyanezekben az években is a Magyar Napban olvashatjuk gondolatait. A hivatalos magyarságnak nincs semmiféle közössége a márciusi eszmékkel, Petőfivel, s a legszívesebben elfojtaná hatását. A hivatalos Magyarország elégtételt követelt március idusától, amikor önmagát adta, a szónokok itt-ott reá hivatkozva nem üres hazafiságot, hanem ennél valóságosabbat, kenyeret követeltek. „Incidenst emlu- gettek, mert korszerű igazsággá mert lényegülni: kenyérszóvá barackpálinka helyett! ... Ünneprontásért elégtétel jár: a kenyérigazság tehát elhallgatandó!“ Ilymódon az idei (1937) március nem a márciusi ifjúság, Petőfi, Vasvári és a többiek jelene volt, „de a leghazugabb jelen: a vicsorgó múltdinamika utánam az özönvíz-felelőtlnn- sége. A legjogtalanabb, tehát a leggörcsösebben bizonykodó múlt!“

Fábry nagy felháborodással ítéli el, hogy Magyarországon a fasiszta diákok, a Ké- meri Nagy Imrék nemcsak a márciusi ifjak, hanem Táncsics utódainak, igaz követőinek adják ki magukat. De ezen a Magyarországon, „ahol a pofon amnesztiát kap, ott a bicskára is találnak magyarázatot. És nemcsak magyarázatot, hanem dicsfényt és glóriát: Petőfivel, Táncsiccsal konkurráló hősiességet és hazafiságot!“ S amiképpen a magyarság 1848—49-ben egy pillanatra felvillanó történelmi jelentőségét megalkuvók és megelégedettek úgy sajátították ki, hogy a hősi kiindulópont ellentétévé vált, „ügy züllött vak hatalmi eszközzé a nyelve, mely valamikor a Petőfik kezében a világszabadság hangjait intonálta.“

Nem állja meg Fábry Zoltán szó nélkül azt sem, miképpen hamisította meg Petőfit a Színházi Elet, „a zserbótársadalom hivatalos közlönye“. E képben költészetének, eszményeinek nyoma sem maradt. „És mi lett belőle? Szenzáció: csiklandozó zserbő- téma és ennek megfelelő versek. Semmi más.“

Kritikusunk lerántja a leplet a hivatalos irodalomtörténet hamisításairól is. Kedvelt párhuzama Petőfi és Pekár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke. Sokszor mint két végletet mutatja be őket, és elítéli nemcsak a magyarországi, hanem a szlovákiai jobboldalt is, amely Pékárral szemben Petőfi védelmét a magyar kultúra elleni merényletnek fogta fel. Ezt tette Baráth László, a Gömöri Diéta néven ismert jobboldali ifjúsági mozgalom kezdeményezője is. Vele vitázott szerzőnk, akit Baráth a fasizmussal szembeni kultúrát védő Petőfi-képe miatt támadott. Ebben a küzdelemben bátran és optimista meggyőződéssel vett részt. „A Pekárok, Gyula diákok, Mártonok és Milotayk hatása kezdett megtörni az Illyések, Szabó Zoltánok és Veres Péterek igazságán. A csip-csup nagyságok ünnepi ódáit pedig újra cafatokra kezdte tépni a feltámasztott Petőfi és az örökké aktuális Ady.“

Petőfi Fábry Zoltán esszéiben a fasizmus elleni harc zászlaja volt. 1938-ban írta: „A «TaIpra Magyar* még a szolgalelkűségnek üzent hadat, az ébredő magyar már a talpra németnek tapsol. A mai helyzet sokkal kétségbeejtőbb, mint volt a tegnapi. Ma egy közös lelkiség — a fasizmus — az a mézes madzag, mellyel a magyarságot a német harciszekérhez kötik.“

A fasizmussal kapcsolatban 1933 óta oly sokszor mondta Fábry Petőfi szavaival — Hitlernek „az idő“ helyett „a tér“ elsődlegességét hirdető koncepciójával szemben: „Az idő igaz. S eldönti, ami nem az.“ — (Ezt választotta Palackposta című kötete előszavának mottójául is.)

A fasizmus történelemellenes merénylet volt — ezt fejezte ki, Petőfit segítségül híva, kiváló publicistánk. „Az idő igazát“, ezt az antifasiszta küzdelem szolgálatába állított gondolatot máshelyütt is megmagyarázza: „Ember és idő maradandón csak az idő erkölcsi telítettségében találkozhatnak.“ A halhatatlanság ugyanis nem más mint „az állandósult időszerűség“, amikor az alkotás, az eszme mindenkor jelen van. Ezt Petőfi önmaga is igazolja: „nem vethette ki az idő. író volt, költő volt: igéje volt, mondanivalója, és ez — igaz volt. Időteljesítő, idővé teljesedett sző igazsága.“

Mindez tovább élt felszabadulás utáni cikkeiben, amikor az újjáéledő fasizmussal is felvette a harcot. Vele szemben a Fábry-esszék humánuma, az erkölcs jelenléte és realitása Petőfit idézi: „Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék. Ami egyszóval annyi, mint