Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Balázs Béla: Az Új Szó indulása és szerepe kulturális életünkben

lesítik látókörüket, növelik tudásukat. Sürgette, hogy a magánszámokkal fellépő énekesek is fordítsanak hátat a rossz hagyománynak, ne tévesszék össze a műdalt a népdallal. Az énekkaroknak és a szólistáknak azt tanácsolta, hogy csiszolják az ízlést, és a közönséggel a hazug és a hamis helyett az igazi értékeket, az igazi népművészetet ismertessék és szerettessék meg.

A lap gyakran írt az iskolákról. A magyar nyelvű oktatás megkezdésével és a beiratkozással kapcsolatos rendelkezéseket vezércikkben kommentálta: „A magyar iskolák megnyitása nemcsak alkalmat ad a tanulásra, hanem a magyar anyanyelvű dolgozók kötelességévé teszi ennek az alkalomnak és lehetőségnek teljes kihasználását... a magyar munkás-, kis- és középparaszt rétegeknek kötelessége a szak- és általános művelődés önmagukkal szemben is, mert valljuk meg, a régi elnyomó rendszerek bűnéből művelődési színvonal dolgában van jócskán pótolni való.” (Sas Andor: Feladataink és iskoláink; Oj Szó, 1950. január 25.)

A csehszlovákiai magyar fiatalok problémáját sem hagyta érintetlenül. „... a magyar ifjúságnak is megadatott — írta — azon lehetőség, hogy a Szlovák Ifjúsági Szövetségen (Sväz slovenskej mládeže, rövidítve: SSM) belül szervezkedjék és nyelvének szabad használata mellett olyan művelődési és egyéb munkát végezzen, mint a szlovák ifjúság... Felhívjuk szervezkedésre a magyar ifjúságot, amely olyan módon történik, hogy belépnek a már létező SSM helyi csoportokba. Ahol ilyen csoport nincs, ott új csoportot létesítenek.” (Száraz József: Megindul a magyar ifjúság szervezése; Oj Szó, 1949. március 19.)

A magyar ifjúság élt a lehetőséggel. Tömegesen jelentkezett az említett ifjúsági szervezetbe. Közben „hovatartozását” illetőleg viták, nézeteltérések támadtak. Akadtak, akik amellett kardoskodtak, hogy a magyar fiatalok csak a CSEMADOK-ba lépjenek be. Mások úgy látták, hogy a magyar fiataloknak kizárólag a szlovák, illetve a Csehszlovák Ifjúsági Sr£vetségben a helyük. A vitát — helyesen — az Oj Szó döntötte el. Leszögezte: arra a kérdésre, hogy a csehszlovákiai magyar fiataloknak a CSM-ben (az említett szervezet szlovák nevének — Sväz československej mládeže — rövidítése, ma SZISZ — Szocialista Ifjúsági Szövetség) vagy a CSEMADOK-ban a helye, az egyedül helyes felelet csak az lehet: „ČSM és CSEMADOK! Csakis együttműködve érhetjük el a k^ánt eredményt. A magyar ifjúság azon része, amely 18. éve betöltése előtt a CSM, mint ifjúsági érdekvédelmi tömegszervezet keretén belül szervezkedik, miközben ápolja a CSEMADOK-kal való kultúrkapcsolatokat is, 19. életévét betöltve jelentkezik a CSEMADOK tagjának, anélkül hogy kilépne a ČSM tagjainak sorából. Ez a növekvő és fejlődő magyar ifjúság hivatva van arra, hogy a legszorosabb kapcsolatot valósítsa meg a CSEMADOK és az országos tömegszervezetek között...” (Gály Iván: CSM vagy CSEMADOK?; Oj Szó, 1949. október 2.).

Az Oj Szónak mind ez, mind a többi hasonló állásfoglalása egyértelműen kifejezte a lap helyes, a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemétől áthatott, a népek közös érdekét szolgáló politikai és közművelődési törekvését.

Munkássága minden időszakában elkötelezetten támogatta az újért, a haladóért folyó küzdelmet. A helyi jellegű témákkal kapcsolatban is gyakran hallatta hangját; az elmúlt negyedszázad alatt számos kérdésbe beleszólt. Többek között vitát indított az irodalmi életről, a könyvkiadásról, a szlovák nyelv tanulásának szükségességéről, a vidéki színjátszásról, a nyelvhelyességi kérdésekről, a csehszlovákiai magyar tankönyvek és a magyar tannyelvű iskolák színvonaláról, a különféle együttesek műsor- politikájáról, s nem utolsósorban a szocialista hazafiság lényegéről, és a nemzetiségi kérdés marxista-leninista szellemben történő megoldásáról. A párt és a kormány határozataira gyorsan reagált, s lényeges kérdésekről kommentárokat, elemző- és vezércikkeket közölt. A fontosabb évfordulókról is rendszeresen megemlékezett. Hasábjain indulásától máig nyomon követhető, hogy kiemelt feladatának tekinti a hazánk nemzetei és nemzetiségei közti barátság ápolását, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok megszilárdítását, a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra nevelést. Az utóbbival kapcsolatban többször leszögezte, hogy a szocialista hazafiság gondolatát a csehszlovákiai magyar dolgozók között azért is fontos ápolni, mert a kiéleződött ideológiai küzdelem során mind a külső, mind a belső ellenség a burzsoázia leghatásosabb fegyverével, a nacionalizmussal próbálja megbontani népeink egységét és testvéri barátságát. Cikkeiben többször kifejtette: a csehszlovákiai