Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - HAGYOMÁNY - Gál István: Apró szolgálatok József Attilának

az években úttörő és maradandó szocialista verseit, amelyeket a Döntsd a tőkét, ne siránkozz! c. kötetben gyűjtött össze. A kötettel várhatóan baja támadt. Nemcsak a munkásmozgalom vezérkarával, a Társadalmi Szemlével és Sándor Pállal mint kiadóval való nyílt kapcsolata miatt, hanem a náci előretörés magyarországi visszhangja n,omán megnövekedett cenzúra miatt is. Az életrajzában kevéssé tárgyalt, a II. kér. Margit krt. 46. IV. em. 3. alatti lakására éppen azon az izgatott légkörű délelőttön toppantam be, amikor felesége nagytakarítást rendezett, a nyomda pedig új könyve első példányait szállította le. A nyitott ajtók miatt levegős napfény átjárta lakásra emlékezem; a háznak ugyan nyitott folyosója volt, de a szomszéd telek még üresen állt és kilátást nyújtott a Duna irányában. A frissen mosott padlón újságszigeteken kellett ugrándoznunk, hogy a könyvespolcot végigmutogassa nekem. Búcsúzáskor abban a kitüntetésben részesített, hogy irattáskámat teletömte az inkább füzetnek ható új könyv vagy száz példányával. Biztos volt a hamarosan be is következő elkobzásban. Ezeket a ma már bibliofil értéknek számító könyveket csehszlovákiai és romániai, valamint vidéki író és újságíró ismerőseimnek küldtem el. A gyors elkobzás miatt ez én most is őrzött, neve aláírásával ellátott példányomon kívül nem sok került forgalomba, mint azt Sándor Pál meg is írta.

József Attila 1931-től 36-ig Zuglóban lakott a XIV. kér. Korong u. 6. alatti új házban, bár annak csak a manzárd lakásában. Részben a személyi rokonszenv, részben pedig lakásuk közelsége hozta össze őket Anton Strakával, a csehszlovák követség nagyműveltségű sajtó- és kultúrattaséjával, aki két-három perc járásra lakott tőle, az Amerikai út 39. alatt. Straka, a modern magyar irodalom és zene nagy rajongója, mint ma már közismert, péntek esténként vendégül látta a vele ismerős írókat, művészeket és tudósokat. A Pestre látogató cseh és szlovák írók és tudósok itt barátkoztak össze magyar ellenpárjaikkal. Magam is gyakran vendége voltam a Straka-háznak és tanúja voltam József Attila ottani népszerűségének. Amikor 1935-ben először jártam Prágában és az általam Pesten megismert Josef Horát meglátogattam a České Slovo szerkesztőségében, ahol titkárával, a vele szintén Pesten járt Vilém Závadával együtt fogadott, könnyek csillogtak szemében, „az ő Attiláját“ emlegetve. Szlovák költők közül itt barátkozott össze Emil Boleslav Lukáőcsal. József Attila volt tanácsadója, fő mozgatója a Straka által szerkesztett és kiadott Cseh és Szlovák Költők Antológiájának. Ezeken az estéken állt össze az a baráti társaság is, amely később a Szép Szó főmunkatársi gárdáját alkotta: Nádass József, Németh Andor és Reményik Zsigmond. Egy tavaszi este Straka teájáról tovább mentünk egy újpesti kocsmába, ahol József Attila irányításával hajnalig folytattuk az irodalmi purparlét. 1935 őszétől magam is a közeibe költöztem, és az Amerikai út 19. alól gyakran néztem át hozzá. Sőt egy alkalommal majdnem ugyanannak a háznak a földszintjén béreltünk lakást. 1950 után a XIV. kér. tanácsának a figyelmét fölhívtam kerületünk jelentős irodalomtörténeti emlékére. Az akkori tanácselnök ötletemet meg is ragadta, és nagy ünnepség keretében márványtáblát helyeztetett a házra.

Nemegyszer kísértem haza a Bécsi-kapu térről a késő éjjeli órákban József Attilát Hatvany Lajos vendéglátó házából. 1935 őszén csaknem közös folyóiratot csináltunk. Az Apollo indulása után, nyilván Thomas Mann és Ignotus elismerő nyilatkozatának hatása alatt, a humanizmus jelszavát hirdető orgánum rokonszenves volt Hatvanynak. Különösen nagyratartotta Bóka Lászlót. Ignotus pesti tartózkodásakor Hatvany Ignotus Pált, Remenyik Zsigmondot, József Attilát, Bókát, Révész Andrást és engem meghívott, hogy az Apollo havi folyóirattá való átalakítását javasolja. Különböző okok miatt a terv nem valósulhatott meg, de amikor a Szép Szó mint kombattáns folyóirat megvalósult, Bóka egyik legszorgalmasabb munkatársa lett. A Szép Szót magam is támogattam; prágai útjuk előkészítéséül az ottani Új Szellem 1937. október 15-i számát a Szép Szó különszámának sikerült megtenni. Ignotus Pállal csináltam interjút, Fejtő Ferenc és Remenyik Zsigmond cikkel járultak hozzá, József Attiláról azonban nyilvánvaló volt, hogy akkori idegállapota miatt az útra nem vállalkozhat. Egyik könnyebb napján a Siesta-szai^tóriumból bejött a városba, és a ma róla elnevezett utcában akkori kedvelt találkozóhelyünkön, az örmény Pichmichian eszpresszójába ültünk be. Találkozásunk célja legalább egy üzenet kivívása volt József Attilától. Ö fáradt szemekkel, de tiszta logikával kifejtette, hogy képtelen megírni a cikket. Akkoriban jelent meg Thomas Mann fontos nyilatkozata, és ezt nézegetve mégiscsak elhatározta magát arra, hogy