Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - HAGYOMÁNY - Lukáč, Emil Boleslav: Találkozásaink (A 70 éves Illyés Gyulának)

Természetesen észrevettem a Sorbonne előcsarnokában kifüggesztett hirdetményt, és elmentem az ünnepségre.

Már nem tudom, ki rendezte a dolgot, bizonyára valamelyik akkori félhivatalos társaság. A díszelőadást a Horthy-rendszer hívének ismert Pekár Gyula tartotta. Jelentéktelen író, akitől semmit sem olvastam, s ez már magában véve is furcsa. (Danton című, 1920-ban írt drámáját szokták említeni.) De hát ő volt akkor a Petőfi Társaság elnöke, s nyilván ez tette alkalmassá az előadó szerepére. Nem rá voltam kíváncsi. A két francia költő érdekelt, akik Petőfit ünneplő költeményüket adták elő. Az egyik Maurice Rostand, a Cyrano és a Sasfiók hírneves szerzőjének fia volt, a másik Jean Sarment, aki néhány évvel később drámáival keltett feltűnést. Rostand nagy hévvel, fennhangon szavalt, Sarment halkan, visszafogottan. Pekár előadása, ez a közönséges hipernacionalista frázishalmaz egy csak és kizárólag hazafias költőt állított a hallgatóság elé, teljességgel elsikkasztva azt a Petőfit, aki látnokként idézte fel a szociális forradalmat, zsarnokok leverését, a világszabadságot.

Unottan hallgattam Pekárt (tíz évvel később találkoztam vele a Pen Club budapesti kongresszusán). Egyszerre csak kiabálás tört ki a Sorbonne dísztermének karzatán.

— Reakciós ... Ellenforradalmár ... Beszéljen csak a Horthy Magyarországon uralkodó fehérterrorról! ... — hallatszott a teremben.

Zűrzavar támadt, a lárma nőttön nőtt, az előadás félbeszakadt, Pekár tétován hallgatott. Egy kis idő múlva folytatódott az előadás, de egészében Véve sikerült a leleplezés.

Emlékszem, hogy cikket írtam az esetről a bratislavai Slovenský denník című lapba.

S így valahogy az ünnepség után, talán még bent a teremben vagy kint az előcsarnokban megismerkedtem Illyés Gyulával. Valamiféle ösztönös megérzés vezethetett mindkettőnket, talán az is, hogy kissé hasonlítotturik egymáshoz, feketék voltunk akkor mind a ketten, mint a csóka. Tudtam magyarul, ismertem a magyar Irodalmat, ez elhárított köztünk minden akadályt.

Kiderült, hogy rajongásunk tárgya közös: a költészet. Akkor volt születőben második és harmadik könyvem, a Dunaj a Seina (Duna és Szajna) valamint a Hymny (Himnuszok ) című.

Sétálgattunk a Luxembourg-kertben, és szemelvényeket mutattunk be egymásnak. Illyés ugyan nem tudott egyetlen szláv nyelven sem, de meg akarta ismerni a szlovák nyelv hangzását, ezért elszavaltam neki egy részletet a Balada o šedej budove (Ballada a szürke házról) című versemből. Figyelmesen hallgatta.

Vagy kétszer találkoztunk még a Quartier Latinben. Én akkoriban buzgón olvastam Romain Rolland-t, megismerkedtem Georges Duhamellal, Valéry verseit boncolgattam, s fölkeltette érdeklődésemet Claudel. Illyés haladottabb volt, egy áramlattal előttem járt, úgy hiszem a bretonistákkal, Aragonna! tartott fenn kapcsolatot. Párizsban nem találkoztunk többször, mindegyikünk ment a maga útján. Én 1924-ben tértem haza, ő, tudomásom szerint, csak 1926-ban.

1933-ban találkoztunk újra a Pen Club már említett kongresszusán. Akkor már mindketten némileg „beérkeztünk“, én már magam mögött tudtam műveim felét, s épp áttérőben voltam a magam boncolgatásának, az önmarcangolásnak korszakából a szolidáris elkötelezettség érájába. Ű hasonlóan gazdag, sőt még termékenyebb életszakaszokon ment át. A szüntelen polarizálódás: haza és nagyvilág; hit és kételkedés; harc, lázadás és fásult közöny, szenvedélyes lelkesedés és ellankadás, ellágyulás és irónia

— mindig vonzott.

Ha jól emlékszem, aztán még sajtóattasénknál, a néhai Anton Strakánál is találkoztunk Illyéssel.

Figyelemmel kísértem Illyés Gyula szerteágazó munkásságát, legtöbb művét meg is szereztem. Legutóbbi gazdag aratását, a Poharaim című kötetet, ő maga ajándékozta nekem ajánlással, amikor előadást tartottam Budapesten. Klasszikus francia költők című hatalmas antológiáját nagy örömmel és élvezettel böngészem. Én is átadtam Ily- lyésnek a Kvapky z perlete (Gyöngyház cseppek) című könyvemet, ezt a franciából szlovákra fordított versválogatást.