Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar valóságirodalom

Az 1931 márciusában induló Az Üt — melyet a CSKP megbízásából Fábry Zoltár szerkesztett — a moszkvai Sarló és Kalapács mellett a legkövetkezetesebb rappisu szellemű magyar orgánum volt. Mint azt Fábry első könyvének, a Korparancsnak írásai, valamint Az Útban közölt cikkei mutatják, Fábry szerkesztőként, kritikusként és irodalompolitikusként teljes mértékben a RAPP eszméit vallotta és népszerűsítette az irodalmi munkát az osztályharc közvetlen részének és a napi politika eszközének tekintette, az írót pedig „hirdető munkásnak“ nevezte, ki „tényeket lát, tényeket köz vetít“.

„Mi nem lehetünk többé irodalmárok, nekünk nem lehet többé fontos az irodalom

— írta. — Nekünk a cél a fontos: a proletárszabadság. Nekünk az irodalom csak eszköz, a szó csak fegyver, csak út a célhoz... Mi az irodalmat a forradalmi proletariátus szolgálatába állítjuk. Irodalmat, ami a tömegé, irodalmat, ami útmutatás, am kifejezője a proletáréletnek, és így fejlesztője, ébrentartója a proletáröntudat igaz értelmének: az osztályharcnak. Azt az irodalmat, mely a Forradalmi írók Nemzetköz Kongresszusán Charkovban immár hatalommá és erővé kristályosodott.“13 „Mi nerr élünk Faremidóban, és nem vagyunk sem rómaiak, sem görögök, és nem látjuk többé a középkori szerzeteseket, — hangzik egy másik cikkben. — Cizeláló barátok mi mái nem lehetünk, aranykorról, ezüstkorról mi nem tudunk, párhuzamot sem keresünk és sem hősök, sem «írók» nem akarunk lenni. Kortársak vagyunk, akik tényeket látunk, hirdető munkások vagyunk, akik tényeket közvetítünk ... Mi nem félünk attól hogy megszűnünk írók lenni, mert a «korszerűt», a harcot választottuk ... Barbárok vagyunk, közönségesek, szürkék, és fütyülünk az «ezüstkorra»..., mert tudjuk, mit jelent. Mérget, kerítést, hazug játékot, halálszépítést.“ Az író és az osztályharc című előadásban^fogalmazódtak meg a következő elvek: „Törüljünk le minden oda nem valč színt a palettáról, szavaink ne muzsikáljanak, nézzük szürke, józan szemmel a szürke és szürkeségében gigantikus mindennapi életet, a milliók életét... A forradalmi tiszta ság megkívánja, hogy a dolgokat úgy egyszerűsítsük, hogy ott már ne lehessen bűvészkedni, bújócskát játszani, szigetelni, elködölni és visszatáncolni, de úgy leegyszerűsíteni, hogy csak a tény, az állásfoglalás maradhasson pusztán, meztelenül..

Ezekben a valóságirodalom elveit proklamáló szenvedélyes állásfoglalásokban — melyekhez hasonlókat Az Otból és a Korparancsból még szép számmal idézhetnénk — az esztétikai szempontok szerepe nemcsak hallgatólagosan van negligálva, hanem élesen el van utasítva. Az ilyen végletesen fogalmazott állásfoglalás a Fábryt befolyásoló RAPP-ra csak végső korszakában, 1930—32-ben volt jellemző; nem véletlen, hogy ezek az évek Az Ot indulásával egybeesnek. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy ezekben az években az osztályharc hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt rendkívüli módon kiéleződött (Kosúti, a Szovjetunió ellen szervezett nagy arányú háborús kampány, a Sallai—Fürst-per, a Dimitrov-per, a Rákosi-per stb.)}*. Ilyen körülmények között meg lehet érteni, ha egy kommunista esztéta, aki mellesleg nagy formátumú publicista is, az irodalmi munkát közvetlenül az osztályharc törvényeinek és a napi politika céljainak rendeli alá. Arra is érdemes rámutatni, hogy a kritikus Fábryt ezt az elvet nemcsak azokban a kritikáiban érvényesítette — feltételezhető elfogult türelmetlenség megnyilvánulásaként — melyeket nem szocialista írók alkotásairól írt, hanem pl. az általa nagyon kedvelt Forbáth Imrének, valamint a valóságíró Bányai Pálnak az esetében is. Forbáth Favágók című kötetéről hangsúlyos elismerő szavakat is mondott, de kritikájának végső' summája a következő volt: „Forbáth javíthatatlan költő. Nagy költő. De az osztályharc, melyet vállalt, mást követel. Kevesebbet, nehezebbet, azt, amit Forbáth egy pillanatra megmarkolt, és amit elpazarolt: a mai valóság egyértelmű központi magból sugárzó költészetét: a koncentrált vöröst. Osztályharc teljességét, világosságát, törvényes ritmusát.“^ Bányai Pál Felsőgaramját valóság■3 az Ot, i. évf. 1. sz. 2—3.

’* Ezzel az 1931-ben összeállított nagyszabású előadással Pozsonyban, Kassán, Ungváron, Rozsnyón, Érsekújvárott és Léván lépett fel Fábry.

15 Idézve a Korparancs 1969-es új kiadásából, 78—99. o.

16 Az Út programjában ezeknek az eseményeknek ismertetése-elemzése hatalmas teret kapott.

*7 Ebben a mozgalmi időszakban Fábry a kritikai munkát másodrendű feladatnak tekintette. A kritikákat reklamáló olvasók leveleire azt válaszolta, hogy Kosúti-k idején a kritikus nem ér rá a kritikával bíbelődni.

18 F. Z.: A költő és a valóság. Korunk, 1931/3.