Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (dráma)

Suchý b.: Igyekszik az ember, doktor úr. Nincs már nekem sok hátra, ki kell használni minden percet.

Anni: Anyukának is elfogyott már a gyógyszere, doktor úr.

Kalocsai: Majd beugróm, ha arrafelé járok. Használt?

Gizi: Sokkal jobban érzi magát: De ne tessék megfeledkezni rólunk. Várjuk. Viszontlátásra! (A lányok elmennek).

Suchy b.: Helyes lányocskák, nem hordják fenn az orrukat, pedig megtehetnék. (Pipára gyújt). Ne nagyon járkáljon hozzám a doktor úr. Gyanús lehet. Kár fölöslegesen kockáztatni.

Kalocsai: Az orvosnak az a kötelessége, hogy meglátogassa betegeit.

Suchy b.: A vak is látja, hogy nincs semtmi bajom.

Kalocsai: Egy orvos csak jobban tudja... (Halkabbra fogja a szót). A lány még nem érkezett meg?

Suchyb.: Nem. Pedig már a delet is elharangozták. Nyugtalan vagyok.

Kalocsai: Mihelyt megjön, azonnal hozza el. Hacsak sürgősen nem hívnak beteghez, otthon leszek.

Suchy b.: Én már most is vinném, csak itt lenne! ... Hanem az a helyzet, hogy az éjszaka folyamán egy fiatalember is jön a lány után. Tűzszerész. Adó-vevőt is hoz magával, csak azt nem tudom... Nálam nem maradhat, mindenki tudja rólam, hogy egyedül élek.

Kalocsai: A lánynak biztosan lesz valamiféle elképzelése, esetleg pontos utasítást is hozhat...

Suchy b.: Hiába hoz, nekünk kell megoldani, itt mi ismerjük legjobban a helyzetet...

Kalocsai: Igaz.

Suchy b.: Az alezredes már nem ideges a lőszerraktár felrobbantása miatt?

Kalocsai: Nem mondhatnám. Hallgatag. Azt hiszem, jobban idegesíti a német egység idehelyezése. Főleg az őrnagy. Mellesleg az őrnagy engem is idegesít. Túl okos és körültekintő, azonkívül... (Elfelhősödő arccal). De ez már nem tartozik ide.

Szuchy b.: Ideje, hogy elmenjen, doktor úr, de ne az utcán, inkább a kertek alatt.

Kalocsai: Járt náluk az éjjel? (Fejével az erdő felé int).

Szuchy b.: Akkora harmat volt az erdőben hajnalban, hogy nadrágot kellett cserélnem.

Kalocsai: Hozott utasítást?

Suchy b.: A lánynak kell átadnom, no, meg a tűzszerész érkezéséről esett szó. Menjen már, doktor úr!

Kalocsai: Várom magukat. (A kertalja felé elmegy).

Suchy b.: (Karóhegyezéshez lát. Közben egy szakaszvezető és egy közlegény — járőrök — jelenik meg az utcán. A kerítésnél megállnak, majd bejönnek az udvarba).

Szakaszvez.: Aggyisten!

Suchy b.: Aggyonisten maguknak is.

Közlegény: Dolgozgat? Folytonosan? Soha nem pihen?

Suchy b.: Muszáj. Foghíjas a kerítés, be kell foltoznom.

Szakaszvez.: Kár a gőzért, öregapám! Űgyis széttapossák a tankok viskóstól.

Suchy b.: Ugyan már, mit keresnének itt a tankok?

Szakaszvez.: Gombát, mint maga az erdőiben. Nem fél?

Suchy b.: Mitől?

Közlegény: Addig-addig gombázik, míg egyszer megjárja.

Suchy b.: Nem jár arratfelé csak a madár.

Szakaszvez.: Valamelyik felderítő osztag partizánnak találja nézni, aztán csengettek.

Suchy b.: Mi nyavalyát keresnének itt a partizánok?

Szakaszvez.: Maga tényleg süsü, öregapám, vagy csak teszi magát?

Suchy b.: Az az igazság, kérem, hogy öreg vagyok.

Szakaszvez.: Ha öreg is hallhatta, hogy mi történt az erdőben a múlt héten.

Suchy b.: Hallottam a lövöldözést az erdő felől, persze hogy hallottam, meg láttam a sebesült német katonát is, hisz erre hozták el a kertem alatt, de hogy kikkel, mikkel akaszkodták össze, nem tudom.