Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Zs. Nagy Lajos: Optimista versek
Zs. Nagy Lajos optimista versek Miért vagyok optimista mert tudom már hogy halandó vagyok akárcsak a kicsik és nagyok a kisjánosok és nagysándorok napoleonak jézuskrisztusok s mert koponyámon átsiivít a szél májamban szeszgyárak énekelnek s ösztöneim szót sem érdemelnek Miért nem vagyok pesszimista mert kígyóim magára rakta ő ki nem angyal és nem is szerető ki nem anyám és nem is asszonyom kit én teremtettem magamnak egyszer és most vigyáz rám dühös türelemmel már meghalnék de őmiatta élek oly gyenge még hogy sírva nézem őt oly gyenge már hogy meg sem halhatok Miért teszek optimista mert semmi még el nem végeztetett se oradour se Waterloo felett mert lesznek még tündöklő látomások és szerelemtől izzó hajnalok mert tudom már hogy úgyis meghalok kiköp az isten kinek ínye közt csodálatomból templomot rakok de addig vagyok addig játszhatok mert akkor még az ökrök lábnyomán forrás fakadt megnéztem benne arcom s az arcomat nem rugdalták még össze ökörpaták és őrmesterbakancsok s a galagonya piros gyöngyeit nyakadba fűzhettem világ s valahol mindig nyílt a pitypang valahol mindig nyílt az ág Miért voltam optimista mert azt láttam amit csak én láthattam a szeptemberi langyos virradatban még véresen apám két ujja közt a vibráló és gomolygó ködöt s az isten is csak nékem működött rongyos cipőkben íéayes bocskorokban s bár megtagadott később alattomban imádni fog még érzem s küszködök Miért vagyok hát derülátó mert tudom már hogy halandó vagyok akárcsak a kicsik és nagyok mert semmi még el nem végeztetett se oradour se Waterloo felett mert azt láttam amit csak én láthattam a szeptemberi langyos virradatban mert kígyóim magára rakta ő ki nem angyal és nem is szerető mert ügyeim még ismeretlenek és barátaim nem segítenek mert egykor még az ökrök lábnyomán forrás fakadt megnéztem benne arcom ha meghalnék mit Írnátok fölém hát inkább élek tétován tovább Miért nem voltam pesszimista
